Schiller, Leon: A hatalmas színház - Korszerű színház 63-64. (Budapest, 1963)

VII. A "Halka"

szavakat, melyeknek tartalma félreérthetetlen, teljes komolysággal vetik oda elvonuló leigázóiknak, nem fenyegetik őket ökölrázással vagy felemelt fokosokkal, csak erősen rájukmerednek és a megtorló birák tekintetével mérik végig azokat, akiknek ereje jogtalanság. De ugyanez egyúttal a gyengeségük is: tanúja ennek a nép, amely hisz az igazság győzelmében és tudja, hogy az csak harccal érhető el. E győzelem nem is volt távol e néptől néhány évvel azelőtt, amikor Kostka Napierski vezetése alatt fellázadt a mágnások elnyomó uralma ellen. S a tátraalji nép bizonyítékát is adja a maga forradalmi erejének éppen abban az időben, amikor Moniuszko és Wolski megalkotja a maga örökéltü müvét: 1846-ban. S ezért a kórusnak ezek az utolsó szavai nem leverten hangzanak, dallamukban erő és hit rejlik.

A lengyel nép érzéseinek ezzel a kettős hangzatával zárul a mi legszebb operánk, ez az izig-vérig népi jellegű dalmű.- 133 -