Schiller, Leon: A hatalmas színház - Korszerű színház 63-64. (Budapest, 1963)

VI. A hatalmas színház

ták... Bizonyára azok a történészek, antropológusok és etnográfusok, akik ezt az előadást látták, ugyancsak nem tudtak ellenállni ennek az illúziónak és csak amikor már elhagyták a színházat, hördültek fel ennyi eretnekségtől. De az eretnekség mégis meghonosodott. A II. Legendában és a Sziklában és még több más kompozícióban megismétlődvén, a festészetben, az iparművészetben és a drámában az utánzóknak egész iskoláját hozta létre. A másolók és plagizátorok igy szerették volna a lengyel művészetet nemzetivé tenni. Szerencsére Wyspianski nem hagyta, hogy utánozzák, őt csak meglopni vagy parodizálni lehetett. így hát megmaradt a stilus egyetlen feltalálójának.

A Merész Boleszláv szinházi előadása, amelynek képzőművészeti elemeit néhány jelentéktelen részlet kivételével Wyspianski maga tervezte meg, az ő szcenirozói és rendezői tevékenységének egyetlen, sajnos nem eléggé megörökített dokumentuma. Igen, rendezői tevékenységéé, mert ha ez az egyetlen, teljesen a költő által megformált előadás olyan tökéletes volt, hogy különbet sem akkoriban, sem később senki sem látott; ha nem is a legjobb színészek itt mesterbabért sirattak; ha Wyspianski verselésének dallama itt teljes egészében uj és egyéni, jóllehet izigvérig krakkói volt; és végül, ha a szinpadi mozgás megoldása olyan tökéletes és logikus volt, hogy a mai szinházi interpretációban sem kiván semmi változtatást - akkor nem lehet kétséges, hogy a költő az előadást nem mint akármilyen rendező, nem mint egy akkori értelemben vett, hanem mint mai fogalom szerinti rendező épitette fel: lehet, hogy mások háta mögé bujt és csak halkan súgta meg gondolatait, de mégis sikerült kordéban tartania a szokás szerint rakoncátlan szinésztársaságot, mintegy befalazva azt lelkiismeretesen, alapzatától a tetejéig átgondolt kompozíciójának hatalmas épületébe.- 101 -