Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)

V. A szóbeli ráhatás módjai

világosan megmutatkozik a megmagyarázni szóbeli cselekvésben. A magyarázd az idegenvezetőhöz vagy az oktatóhoz hasonlít; igyekszik megmutatni a dolgok és a jelenségek kölcsönös összefüggését teljes tárgyiságukban és konkrétságukban és csak szükségből helyettesíti szóval azt, amit ő maga teljes realitással lát. Ezért az aktivan magyarázónak gyakran hiányoznak a megfelelő szavak, valahogy úgy érzi, hogy a szavak nem elég pontosak és ékesszólók, és ezért hajlamos rá, hogy a szavak értelmét magyarázó és meghatározó mozdulatokkal egészítse ki.

A tudakozódni és az álljtani szóbeli cselekvéseknél rendszerint befejezett, de többnyire rövid, viszonylag egyszerű logikai szerkezetű mondattal van dolgunk. A megmagyarázni és megszabadulni szóbeli cselekvések gyakran hosszú és bonyolult logikai szeikezetü mondatot kívánnak; felsorolások, szembeállítások, összevetések, -magyarázatok és tisztázások szövevényét, mert mindkét cselekvés, mint ezt már elmondottuk, módszer, amellyel a partner számára megmutathatjuk a kapcsolatot jelenségek és folyamatok között, méghozzá rendszerint többé-kevésbé bonyolult, sajátos kapcsolatot,amelynek megértéséhez szellemi erőfeszítésre van szükség.

Megmagyarázni és megszabadulni természetesen egy szóval is lehet, de ebben az esetben először is hangsúlyozzuk a kapcsolatot a kiejtett szó és a partner számára ismerős valamilyen szituáció között, másodszor hangsúlyozzuk magának a szónak a szerkezetét: a szó minden hangját és minden szótagját különösen pontosan és tisztán ejtjük ki.A nyelvtanár például ilyen módon magyarázza meg tanítványainak, hogy ezt és ezt a tárgyat ezen a nyelven igy meg igy hívják. Hogy a tanítvány elsajátítsa, megértse és megjegyezze ezt az uj szót, a tanár megmutatja neki a szó szerkezetét, felépítését és hangzását, azaz "részletesen", szinte hangokra bontva ejti ki.- 47