Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)

VI. A hallgatás és a monológ

vési logikájának sajátos jellegét, amely különböző esetekben különböző világossági és érzékelhetőségi fokon mutatkozik meg.

Ha az ember olyan problémán gondolkozik, amelyet nem tart fontosnak, amely véleménye szerint nem érinti lényeges érdekeit, ha csupán kényszerből vagy jólneveltségből tesz úgy, mintha gondolkodnék, ha tehát a meggondolás tárgyát képező körülmények kevéssé izgatják,akkor az összpontositott gondolkodás jellegzetes cselekvési logikája is nagymértékben elhalványul. Ilyenkor beleékelődnek a környezet véletlenszerű és árnyalatnyi változásaira történő reagálások is; a gondolkodás logikájára jellemző értékelés alig észrevehető; az alkalmazkodás meghatározhatatlan.

Mégis bármelyikünk tévedhetetlenül meg tudja állapitani, hogy valaki egy adott pillanatban "gondolkodik" (ebben egyébként megmutatkozik a minden emberre jellemző jártasság a cselekvések logikájának megfejtésében). A gondolkodás logikája azonban gyakran hihetetlenül apró, rendkívül változatos mozdulatokban tárul fel, amelyeknek indoka és oka rejtve marad a megfigyelő elől. Ezért a gondolkodó ember viselkedésének külső oldalát cselekvést jelző szavakkal néha rendkívül nehéz leirni. Ehhez jól kell ismerni a legkisebb mozdulatok objektiv célrairányitottságát és csirájukban kell meglátnunk a szubjektív célok testi megvalósitását.

2.

A koncentrált gondolkodás cselekvési logikájának kitűnő példája a sakkozó viselkedése játék közben; gondolatainak átfogó célja előre meghatározható: meg akarja nyerni a játszmát.

Kezdetben nincs szüksége koncentrált gondolkodásra. Elhelyezkedik a felállított bábokkal telerakott táblánál, megteszi az első sztereotip lépéseket, amelyek már előre ismeretesek mindkét játékos előtt és amelyeknek az a cél- 97 -I