Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)
VI. A hallgatás és a monológ
tőségén és váratlanságán kivül.Az értékelés tartalma - hogy milyen gondolatot vagy képet értékel: kellemeset, kellemetlent, miért és miben kellemeset vagy kellemetlent stb. - magában az értékelésben nem fejeződik ki. A gondolkodás logikájához tartozó alkalmazkodás (mint egyébként minden alkalmazkodás) jellege és tartalma az értékelés tartalmából és a környező körülményekből következik. Minthogy minden gondolkodás a gondolkodó ember érdekeivel összefüggő probléma megoldása, akármi merül is fel tudatában az értékelés pillanatában, ez mindig vagy segiti a probléma megoldását (amennyiben megfelel az illető érdekeinek), vagy megnehezíti a megoldást (amennyiben nem felel meg az érdekeinek). Az ember azért gondolkodik, hogy megoldja a problémát és áttérjen a tettekre, azaz hasson valamilyen külső tárgyra. Ezért a kedvező képzet megjelenése fejében közelebb viszi a tetthez és a pozitiv értékelést követő alkalmazkodás áttérés arra a tettre, amelyet véghez akar vinni, ha a felmerült gondolat vagy kép a probléma végleges megoldását Ígéri.Ez az áttérés azonban rendszerint többé-kevésbé lelassul, mert fékezi a felmerült megoldás ellenőrzése. A pozitiv értékelést követő alkalmazkodás arra irányul,hogy a koncentrált gondolkodásról áttér jünk a tettekre. Az ilyen alkalmazkodás nemcsak moráliB, pszichikai megkönnyebbülést jelent (a szellemi feszültségtől, a gondolkodási munkától való felszabadultság értelmében), hanem testi, izomzati megkönnyebbülést is, mint azt már előbb említettük. A testnek ez a megkönnyebbülése kicsiny, alig észrevehető mozdulatokban fejeződik ki. Ezek egybefolynak az elhatározást követő tett kezdetének mozdulataival. Ha a gondolkodó ember valóban áttér erre a tettre, ez azt jelenti, hogy a problémát megoldotta önmaga számára és ezzel végetér a gondolatra, az elképzelt képekre és képletekre fordított, koncentrált figyelme.- 91 -T
