Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)

V. A szóbeli ráhatás módjai

7 A legbonyolultabb emberi cselekvés alkotórészei kivé­tel nélkül alkotórészei az egyszerű szóbeli cselekvésnek is. Ezért, amikor a szinész megtanulja tudatosan végrehaj­tani az egyszerű szóbeli cselekvéseket, egyúttal minden­fajta cselekvés minden elemét is gyakorolja, azaz megtanul cselekedni. Hogy bármilyen egyszerű szóbeli cselekvést hitelesen hajthassunk végre, ehhez egyrészt figyelemre, képzeletre, gondolkodásra, emlékezetre, érzésre és akaratra van szük­ségünk; másfelől bizonyos izomtevékenységre, tagolt dikció­­ra, a mondat logikus kimunkálására, és hangunk, vagyis hangvételi szineink fölötti uralkodásra. Aki a hangvételre összpontosit, mint már emlitettük, rendszerint deklamálni kezd, hamisan, illusztrativ módon játszik. Emellett az a szinész, aki nem eléggé ura hangja szineinek, nem tud megbirkózni a szóbeli cselekvés logiká­jának bonyolultabb rajzával - általában nem tud a szóval világosan és kifejezésteljesen cselekedni.Ezért - bármeny­nyire óvják is tőle - kénytelen a hangvételekre ügyelni. Hogy ez ne vezessen a formalizmus zsákutcájába, csak egy feltételt kell betartania;a hangvételekben a cselekvés eszközét kell látnia. Mert a hiteles (emberi, nem pedig színészi) cselekvés gyakorlása nem okozhat kárt. Ha a hangvételt a cselekvés eszközének tekintjük, ak­kor a cselekvés egyéb elemeivel való egységében és minde­nekelőtt a cselekvés céljával való egységben vizsgáljuk; ez azt jelenti, hogy soha, semmilyen körülmények között nem vizsgálhatjuk az illető szó vagy mondat közvetlen, konkrét céljától elszakítva;ez azt jelenti, hogy nem magát a hangvételt kell rögzíteni, hanem azt a célt, amely ezt a hangvételt kívánja. Minden egyes mondat hangzását (feltéve, hogy ezt a mondatot reális szükségszerűségből mondták ki, nem pedig a színpadi, feltételezett körülmények között, három egymásra támaszkodó ok váltja ki: Ezek az okok:- 82 -

Next

/
Thumbnails
Contents