Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)

V. A szóbeli ráhatás módjai

7

A legbonyolultabb emberi cselekvés alkotórészei kivétel nélkül alkotórészei az egyszerű szóbeli cselekvésnek is. Ezért, amikor a szinész megtanulja tudatosan végrehajtani az egyszerű szóbeli cselekvéseket, egyúttal mindenfajta cselekvés minden elemét is gyakorolja, azaz megtanul cselekedni.

Hogy bármilyen egyszerű szóbeli cselekvést hitelesen hajthassunk végre, ehhez egyrészt figyelemre, képzeletre, gondolkodásra, emlékezetre, érzésre és akaratra van szükségünk; másfelől bizonyos izomtevékenységre, tagolt dikcióra, a mondat logikus kimunkálására, és hangunk, vagyis hangvételi szineink fölötti uralkodásra.

Aki a hangvételre összpontosit, mint már emlitettük, rendszerint deklamálni kezd, hamisan, illusztrativ módon játszik. Emellett az a szinész, aki nem eléggé ura hangja szineinek, nem tud megbirkózni a szóbeli cselekvés logikájának bonyolultabb rajzával - általában nem tud a szóval világosan és kifejezésteljesen cselekedni.Ezért - bármenynyire óvják is tőle - kénytelen a hangvételekre ügyelni.

Hogy ez ne vezessen a formalizmus zsákutcájába, csak egy feltételt kell betartania;a hangvételekben a cselekvés eszközét kell látnia. Mert a hiteles (emberi, nem pedig színészi) cselekvés gyakorlása nem okozhat kárt.

Ha a hangvételt a cselekvés eszközének tekintjük, akkor a cselekvés egyéb elemeivel való egységében és mindenekelőtt a cselekvés céljával való egységben vizsgáljuk; ez azt jelenti, hogy soha, semmilyen körülmények között nem vizsgálhatjuk az illető szó vagy mondat közvetlen, konkrét céljától elszakítva;ez azt jelenti, hogy nem magát a hangvételt kell rögzíteni, hanem azt a célt, amely ezt a hangvételt kívánja.

Minden egyes mondat hangzását (feltéve, hogy ezt a mondatot reális szükségszerűségből mondták ki, nem pedig a színpadi, feltételezett körülmények között, három egymásra támaszkodó ok váltja ki: Ezek az okok:- 82 -