Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)

V. A szóbeli ráhatás módjai

tében viszonylag színtelen mondat is pompásan rávilágíthat egy ember jellemére, tartalmassá és kifejezővé válhat* a gazdag tartalmú mondanivaló pedig még több szint és mélyebb tartalmat nyerhet.

Még ezek az általános megállapítások is elegendő alapot adnak ahhoz a kategorikus állításhoz, hogy az a színész, aki tökéletesíteni akarja tudósát a szóbeli cselekvésben, ne azzal törődjék, hogyan lehetne minél előbb korlátozni az adott szöveggel való cselekvés módjainak választékát, hanem inkább hogyan lehetne maximálisan kiszélesíteni ezt a választékot.

Gyakorlati foglalkozásokon az ezirányu tréningnek nagyszerű anyagát alkothatják az állatmesék. Például Krilov meséje, & macska és a szakács. Amikor kimondjuk a szakács első mondatát: "6, te gézengúzl ó, te gonosztevő!" - nyilvánvalóan a legkönnyebb szemrehányást tenni. márcsak azért is, mert Krilov egyenesen ki is mondja: "a szakács korholja Vászkát". De nem mondhatjuk-e ugyanezeket a szavakat úgy, hogy fenyegetünk velük? De mennyire mondhatjuk! Hát figyelmeztetni lehet-e velük? Azt is lehet! Sőt, kérhetünk vagy buzdíthatunk^i) persze nem "vegytiszta állapotban", hanem a legkülönfélébb összetételben és a legkülönbözőbb árnyalat >kkal. Ugyanigy, ha például ezv a

mondatot mondjuk ki: "Úgy eshet, hogy példa kedvéért bé-20

kességre intenek..." - magyarázhatunk is, korholhatunk is, parancsolhatunk is, kérhetünk is, meg is lephetünk, figyelmeztethetünk is, tudakozódhatunk is, állíthatunk is, le is rázhatunk valakit, biztathatunk is, s mindezt a lehető leghitelesebben.

Hrilov, Ivan (1769-1844) nagy orosz iró és költő.Verses állatmeséi az "orosz Aesopus" dmét szerezték meg neki.

Az idézett mondat Vlagyimir Monomah kijevi fejedelem úgynevezett Intelmeiből(egyike a legelső Írásos orosz nyelvemlékeknek) való.

20- 56 -