Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)

V. A szóbeli ráhatás módjai

Harci helyzetben a parancsnok parancsot ad alantasának, a közben nem igyekszik behatolni lelkivilágába. Az utas, aki a vonaton közvetlenül a számára szükséges állomás előtt ébredt fel, kéri, hogy engedjék leszállni, de közben nem törődik annak érzéseivel, gondolataival és képzeteivel, aki útjában áll.

De ez csak addig történik igy, amig az ember nem ütközik akadályba a partner tudatában; amint ilyen akadályt lát - akár abban, hogy a partner valamit nem ért, akár abban, hogy valamit nem érez, valamit nem tud elképzelni, valamire nem emlékszik -, megváltoztatja ráhatási módszerét és a felmerült akadály leküzdésére irányitja erőfeszítéseit. Most már van valamiféle képzete a partner lelkiségének sajátosságairól, és ez a képzet diktálja a kerülő utat ahhoz a célhoz, amelyet egyenes utón nem tudott elérni.

A parancs és a kérés leküzdhetetlen szükségből ered, amelyet azonnal ki kell elégiteni. Ha ilyen nincs, nem szükséges "hanyatt-homlok" belevágni a dologba, még akkor sem, ha nem ismerjük a partner lelkiségét. Ha ugyanis időnk van rá,felderíthetjük a partner lelki sajátosságait; ehhez pedig a szóbeli ráhatás más módszereit használjuk fel - azokat, amelyek a jondolkodás folyamatát, az emlékezetet, a képzeletet, az érzést veszik célba.

Ezért a kérést és a parancsot’ megelőző értékelés abból áll, hogy szükségletünk leküzdhetetlen akadályba ütközik egy más ember viselkedésében. Egyébként itt állat viselkedéséről is szó lehet, hiszen az emberek gyakran és teljes sikerrel parancsoInak nemcsak embereknek, hanem kutyáknak»macskáknak, lovaknak is.

A kérés vagy a parancs alkalmazása között akkor tud választani az ember,ha már tájékozódott környezetében vagy legalábbis általában társadalmi környezetében. Vagy tudatában van jogainak, felsőbbségének, előnyeinek, vagy éppen- 50 -\