Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)

V. A szóbeli ráhatás módjai

hatásokat. Másikkal is helyettesíthetjük őket és a dolog lényege ettől nem változik meg; igy a megmagyarázni igét helyettesíthetjük a tisztázni igével, a parancsolni igét a követelni igével, a meglepni igét a meghökkenteni igével stb. Nekünk azonban az az érzésünk, hogy talán a fent fel.sorolt igék fejezik ki a legjobban a megfelelő fogalmakat, a szóválasztásoknak azonban természetesen nincsen elvi jelentősége.

A felsorolt igéknek szakkifejezésekké változtatása természetesen konvenció, de nem volna kevésbé az, ha más igékkel helyettesitenők őket, mert a kiválasztott igéket megint csak legszűkebb, azaz meghatározott értelmükben kellene vennünk, szemben általános használatukkal.Ezek is csak a szóbeli ráhatás módját jelölnék, nem pedig a teljes szóbeli érintkezés tartalmát, amikoris a cselekvés módját nem határoljuk el a kimondott szavak értelmitől.

A cselekvés speciális szakmai vizsgálata során mégis szükség van erre az elhatárolásra; köztudomású ugyanis, hogy ugyanazoknak a szavaknak a kimondásával a legkülönfélébb cselekvéseket hajthatjuk végre és a ráhatásnak ugyanaz a módja alkalmazható a legkülönfélébb szavakra. Amikor például ezeket a szavakat mondjuk ki:"Ez ma délutár háromkor történt" - pontosan ugyanolyan eredménnyel beszélhetünk tudakozódásról,mint állításról, figyelmeztetésről, magyarázatról, szemrehányásról stb. Másfelől viszont azt megtudni, hogy mi történt és ez mikor történt, nyilván nemcsak az emlitett mondattal lehet.

Ezért amikor a cselekvés folyamatát, mint olyant yizsgáljuk, feltételesen el kell vonatkoztatnunk attól, hogy pontosan milyen szavakkal hajtjuk végre ezt a folyamatot.Erre a konvencióra persze csak a cselekvés speciális tanulmányozásánál van szükségünk és egyáltalában nem vitatjuk úgy sine zeknek az igéknek a mindennapi használatban való jogosságát.

25

■