Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)

V. A szóbeli ráhatás módjai

... Hatalma minden esetben csak a kezdetet érinti vagy az aktusra szóló impulzust és a befejezést, valamint a

n

mozgás erősítését vagy gyengítését"*

Az akaratra való ráhatás, minthogy szóbeli cselekvés, a tudatra való ráhatás, a tudattól azonban adott esetben csak annyit kivánunk, hogy vagy inditsa el, állitsa meg, lassitsa vagy gyorsítsa "a gép járását", azaz hogy a partner testileg, a maga anyagiságában csináljon valamit, akár gépiesen is, bármit, de azonnal és engedelmesen. Ha a partnernek éppen az akaratára szeretnénk hatni, ebben az esetben feltételezzük (magától értetődőnek tartjuk), hogy a partner minden szükségest tud, ért, hogy tudata már felkészült vagy nincs szüksége semmiféle előkészületre, hogy csak lökésre van szüksége, csak akaratának megfeszítésére, (esetleg igen nagy mértékű megfeszítésére), és máris vég - hezviszi azt, amit a cselekvő kiván.Az akaratra való ráhatás igyekszik is betölteni ennek a gépet megindító lökésnek a szerepét.

Ezért az akaratra való szóbeli ráhatás magában foglalja azt a belső tendenciát, hogy áttérjünk a szótlan, "fizikai ráhatásra" a szó mindennapi, általában elfogadott értelmében.

Az akaratra való ráhatás kategorikus. E kategorikussága a benne rejlő tagadással kapcsolatos: ne gondolkozzál, ne kételkedjél, ne fontolgass - cselekedjél! Az akaratra való ráhatás mintegy számitáson kivül hagyja a partner tudatának minden sajátságát és képességét,egyetlen sajátság kivételével: irányítja, megindítja a cselekvést.

Az emberek leggyakrabban akkor folyamodnak a ráhatásnak ehhez a módjához, amikor azonnali eredményre van szükségük, amikor nincs idő fontolgatni,gondolkodni, ingadozni és mérlegelni a körülményeket. Ezek azok az esetek, amikor

J. M.Szecsenov: Vál. filozófiai és pszihológiai müvek,

296-97. o. (oroszul)- 17 -H-CU<P