Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)
V. A szóbeli ráhatás módjai
Ilyen esetek lépten-nyomon előfordulnak és tartalmuk hallatlanul változatos.Az emlékezetre való ráhatás gyakran "felderítés", amely megelőzi a szóbeli támadást. Hogy a partner tudatára érzésein, képzeletén, gondolkodási folyamatain, akaratán keresztül hassunk, célszerű előbb megtudnunk, milyen erők (azaz ismeretek) felett rendelkezik a partner; néha pedig olyan értesülésekkel kell ellátnunk, amelyek mintegy "a háttérből" támogatnák a támadást. így kezdődik pl.Knurov és Obudalova jelenete Osztrovszkij Hozománynélküll menyasszony cimü tragédiájának második felvonásátan.Knurov rávezeti Obudalovát, hogy emlékezzék arra, amiről véleménye szerint a nőnek nem szabad megfeledkeznie. A GONDOLKODÁS. Amikor az emlékezetről beszéltünk, már idéztük Pavlov szavait,amelyek meghatározták a gondolkodás lényegét. A partner gondolkodására való ráhatás abban áll, hogy felhívjuk a partnert: tegye magáévá a szóval megrajzolt kapcsolatot a jelenségek és a folyamatok között; mégpedig azt a kapcsolatot, amely a cselekvő elképzelése szerint világos és félreérthetetlen. A képzeletre való hatás mintegy utal a képre, a kép egy darabkáját adja, azzal a céllal, hogy a partner maga teremtse újjá a teljes, összefüggő képet. Az emlékezétre való ráhatás egyes tényeket érint; mindegyiket a maga teljességében és konkrétságában, de elkülönítve más tényekkel és folyamatokkal való kapcsolatától. A partner gondolkodására való ráhatás lényege, hogy rámutatunk előtte a kapcsolatokra,azzal a céllal, hogy magába fogadja őket. Itt ismét vissza kell térnünk az emberi tudat egységének problémájához. Magától értetődik, hogy nem hathatunk a képzeletre, ha nem érintjük ugyanakkor az emlékezetet és a gondolkozást; nem hathatunk az emlékezetre,ha nem érintjük a képzeletet és az emlékezetet. A kép minden részlete- 15 -
