Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)

VII. Átlényegülés

nak folyamata. Aztán ezt az elgondolást külön "valósították meg": a rendező elment a színházba, és miközben néha még azt sem tartotta szükségesnek, hogy bárkit Is beavasson elgondolásába, "beállította" az előadást. Úgy komponálta meg a színpadképet, a szerzői szöveget, a világítást, a jelmezeket, a zenét, a színészek viselkedését, ahogy ezt elgondolása kívánta.

így jelent meg az előadás megalkotás! folyamatának mechanikus felosztása különálló szakaszokra. A felosztásnak e durva formája akkor szűnt meg, amikor felismerték, hogy a diktátor! "rendező szinháza" általában ne:, állja meg a helyét. De a színházművészet ilyen eltorzulásénak visszhangjai vagy csökevényei mind a mai napig hirt adnak magukról, s abban mutatkoznak meg, nogy az előadás elgondolásának és az alakok elgondolásának kialakítását néha a rendező előjogának tekintik. A rendező adja meg az értelmezést - a színészeknek ezt csak végre kell hajtaniok.hogy hogyan, milyen módon, ez már az ő dolguk.

Az ilyen álláspontot elfoglaló rendezők gyakran érzik is ennek ingatagságát, vonzódnak a színésszel végzett munkához, sőt ezt egyenes kötelezettségüknek nyilvánítják. Ez azonban nem változtat a dolog lényegén: a rendezők az elgondolás teremtől, azaz elvont, elképzelt eredményt alakítanak ki magukban, a színésszel végzett munkát pedig olyan bonyolult eljárássá változtatják, amelynek során saját fejükből a színészek fejébe ültetik át a már előre megformált eredményt,

A színész rabszolgává süllyesztésének ezt az eljárását nevezik néba, félreértésből, az elgondolás kialakítása folyamatának.

A zsarnok rendező, az előadás-szerző rendező itt tanító képében jelenik meg, aki úgy tekinti a színészt, mintegy iskolásgyereket, mint egy fiókát, aki feltétlenül elpusztul, ha nem tápláljuk a mélyértelmü rendezői gondolkodás gyümölcseivel.- 156 -