Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)

VII. Átlényegülés

Ily módon a szinpadi művészetben az "elgondolás" bonyolult egység, amelyben a szinész eszméje (szándéka, fő feladata) Összeolvad a szerzőével (a szerző szándékával, fő feladatéval) és ez az egység egybeolvad az alak viselkedési logikájáról alkotott képzetekkel. Az elgondolás felépítése lényegében éppen ennek a rendkivűl bonyolult egységnek a megtalálása.

Kezdetben az elgondolás minden alkotórésze

külön életet él. Ilyen alkotórész a szinész fő feladata - általános eszmei törekvései és általában életismerete; továbbá szinészi kifejezőeszközei; bizonyos általános elképzelése a szerző fő feladatéról,ez az elképzelés a szerző tevékenységével való általános megismerkedésből és különösképpen az adott színdarabból és az adott szerepből alakul ki; végezetül maga a darab és a szerep, vagyis a szerep szövege a partnerek válaszaival és a szerzői utasításokkal. Mindennek a szétforgácsolt, határozatlan és általános anyagnak az egységeshez, a meghatározotthoz és a konkréthoz kell vezetnie.

Gyakorlatilag ez az egység a drámai anyag tanulmányozásának folyamata során alakul ki.

Miközben a szinész mind mélyebben és mind részletesebben elemzi szerepét és az egész darabot, mind konkrétabban és világosabban állapíthatja meg önmaga számára, hogy a szerző miért éppen ezeket a szava - kát adta hőse szájába, mi a jelentőségük e hős egyéb szavainak és a partnerek szavainak összefüggésében, következésképpen mint kell cselekednie e hősnek ezekkel a szavakkal és mit kell ehhez cselekednie szavak nélkül. Ily módon a színdarab elemzése elvezet a szereplőa szere.p viselkedési logikájának tisztázásához és ezzel egységben annak az eszmének a tisztázásához, amelyet a szerző ki akar fejezni; a szerző fő feladatának tisztázásához.- 147 -I