Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)

VII. Átlényegülés

A színész elgondolása ugyanígy az eszme egysége a viselkedésről, vagyis a cselekvések logikájáról alkotott képzetekkel. Ez ennek a művészeti ágnak a sajátszerűségéből következik. Enélkül a feltétel nélkül a színész elgondolása nem lehet hivatásos elgondolás, a szó szoros értelmében vett színészi művészet alkotásának elgondolása.

Az elgondolás kialakulása a leendő alakról előzetesen kialakult képzetek konkretizálódása, pontosabbá, gazdagabbá és világosabbá válása. Itt, mint minden más művészetben is, a megvalósítás eszközeinek konkretizálódása egyben a művész eszméjének, gondolatának, fő feladatának konkretizálódása is.

A színészi művészetben tehát a szerep értelmezése és az alak felfogása a cselekvések logikájának kérdéscsoportjába is tartozik; ha a szerep értelmezésének, a színészi elgondolásnak a kérdései túllépik is ennek a szférának a határát , csak azért,hogy ismét ezen a körön belülre térjenek vissza.A színésznek "a cselekvések képmásaiban" vagy "a viselkedés képzeteiben" kell gondolkodnia.

Sztanyiszlavszkij arra törekedett, hogy az ilyesfajta gondolkodás a színészek szokásává, második természetévé váljék. Ezért is követelte a színésztől a cselekvések nyelvének, a cselekvések logikája minden árnyalatának és finomságának ismeretét. Mindezzel Sztanyiszlavszkij a színészt egyenlő rangra emelte a más szakmáju művészekkel.

De a képi gondolkodásnak minden művészeti foglalkozásban megvannak a maga sajátszerűségei. így a zeneszerző, amikor egy meghatározott eszmét akar kifejezni, szabadon választja az eszmének megfelelő zenei formát és a későbbiekben ennek a formának a határai között saját belátása szerint használja fel a zene kifejező eszközeit. A festő eszméjének megvalósításéra kiválasztja a megfelelő tájat, ée a táj megválasztásában megint csak tökéletesen kötet- 144 -