Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)
VII. Átlényegülés
tulajdonképpen a szinhéz létezik. Tehát bármennyire valódiak is a szcenika egyes elemei, a környezet egészének valódiságában a szinész törvényszerűen, ésszerűen, logikusan nem hihet. Már megint Apollóé az utolsó szó! Kutatásait folytatva, Sztanyiszlavszkij magát a színészt kezdte tanulmányozni. Hátha a szinészból kellene kiindulni és benne keresni azt, ami valódi. Sztanyiszlavszkij figyelme "a szinpadi alkotó közérzet elemei" felé fordul. Ezek a kutatások pozitiv eredményeket hoztak, de egészében nem oldották meg a problémát. Kiderült, hogy a szinész pszichotechnikájának tökélyre vitt elemei megfigyelhetően hozzájárulnak a "csoda" megjelenéséhez, de csak akkor hoznak igazi gyümölcsöket, ha a szinész valóban tökélyre viszi őket. Milyen ut vezet a tökélyhez? A pszichikai folyamatok önmagukban véve túlságosan szeszélyeseknek, állhatatlanoknak, bizonytalannak és határozatlanoknak mutatkoztak, semhogy rájuk lehetett volna támaszkodni. Sztanyiszlavszkij realista világszemléletéhez hiven és konkrét művészi célok szolgálatában keresni kezdte a kapcsolatot a megfoghatatlan pszichikai folyamatok és a reális, objektiv tények között. Ezen az utón jutott el a felfedezéshez, amely az egész problémáját alapjában megoldotta. A szubjektív élmények területén folytatott kutatások a fizikai cselekvésekről szóló tanításban jutottak reális materialista alaphoz,vagyis a cselekvés pszichofizikai természetének felfedezésében, amelyről fentebb már beszéltünk. Ha az ábrázolandó személy valódi érzéseit,a környezethez fűződő valódi kapcsolatát, valódi szándékait és érdekeit, gondolatainak valódi menetét, valódi képzeletét neveljük ki magunkban, ez egyes esetekben pozitiv eredményt hoz - bár rendkivül ritkán és töménytelen munka árán. De ez az ut belső ellentmondást is rejt magában: jó-e, ha a szinész valóban szenved a szinpadon, nem kell-e az alkotás pillanataiban gyünyörüséget éreznie annak ellenére, hogy az ál- 131 -I
