Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)

VII. Átlényegülés

teljes élességében merül fel. Emellett szükségszerűen felszínre bukkan a szerepben rejlő ellentmondás is.

Az igazi átélés feladatának ellentmondásossága például az alábbi kérdésben is megnyilvánul:

Marx azt irta, hogy "az egyént nem aszerint Ítéljük

g

meg, amit önmagáról gondol". *

És valóban, az ember eszének, jellemének, képességeinek objektiv adottságai rendszerint nem esnek egybe az eszéról, jelleméről, és képességeiről kialakított szubjektív képzeteivel. így objektiven a rossz ember azért is rossz, mert túlságosan jónak tartja magát; a jót ezzel szemben az jellemzi, hogy nem tartja magét elég jónak.

A bárdolatlan tévelygéseit tudásnak tartja és ebben áll bárdolatlansága; a müveit ember felméri ismeretei viszonylagosságát és tudatában van anrak, hogy tudása nem teljes. Ha az ember tudja, hogy ostoba, akkor már nem is olyan ostoba. Az orosz közmondás azt tartja^ hogy az okos tanulni szeret, az ostoba tanítani. Marx tételének ilyesfajta illusztrációját még hosszasan folytathatnék.

A színésznek a szerep átéléséhez el kell sajátítania - magáévá kell tennie -az ábrázolandó személy gondolatait, érzéseit és emberi kapcsolatait. Legyen ez a személy ostoba vagy bárdolatlan, rossz vagy jó ember, a színésznek el kell sajátítania az illető viszonyát önmagához;ugyanazt a véleményt kell önmagáról alkotnia, mint amilyen véleményt ez a személy alakitana ki - vagyis helytelen, hamis véleményt.

Ebben az esetben azonban a színésznek le kellene mondania ugyanehhez a személyhez fűződő saját, objektivan helyes viszonyáról. Hiszen ugyanahhoz a tárgyhoz egyidejűleg nem fűzhet bennünket különböző, még kevésbé ellentétes viszony.

Q

* Marx: A politikai gazdaságtan bírálatához, Szikra.

1953. 5. o.- 126