Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. II. - Korszerű színház 61-62. (Budapest, 1963)
VII. Átlényegülés
másik meghatározott korszakban élt és egy másik meghatározott társadalmi réteghez tartozott, "nekem" a színésznek úgy kell öltöznöm,ahogy ennek a rétegnek az emberei öltöztek abban az időben. Hogy meggyőzzem a nézőket, hogy "én" rokkant öregember vagyok, az öregember alakját és arcát kell felvennem, ehhez pedig fel kell használnom a megfelelő ragasztókat, maszkírozó festékeket stb. Ugyanigy áll a helyzet a hanggal, a modorral, a viselkedéssel és a szokásokkal, amelyek meghatározott korú, meghatározott társadalmi csoporthoz tartozó, meghatározott foglalkozású embereket jellemeznek. Ezek közül az eszközök közül egyesek lehetnek valódiak (jelmez, modor), másokat különlegesen a szinpad számára alkotnak meg és esetleg megkülönböztethetetlenek a valódiaktól. Valamennyien jelentős szerepet játszanak az átlényegülésben; ha magas rendű művészettel használják fel őket, még a les-szőrszálhasogatóbb nézőt is meggyőzhetik az átalakulás valódiságáról. Emellett ezek közül az eszközök közül egyeseket időnként nem is kell felhasználni és az átlényegülést mégi3 elérhetjük valami más, nyilván összehasonlíthatatlanul fontosabb eszközzel. S vannak ezek között az eszközök között olyanok is, amelyek nem tudják huzamosabb ideig fenntartani a nézők hitét a végbement átlényegülésben. Először is az egyes emberben nincsenek kötelezően jelen a társadalmi rétegre jellemző, általános vonások; de jelenlétük esetén is egyéni vonásként jelentkeznek,amelyek nemcsak az általánost, hanem az egyénit, a csak rá jellemzőt tartalmazzák. Ha ezt az átlényegülés felsorolt eszközeinek felhasználása közben figyelmen kivül hagyjuk, akkor elkerülhetetlenül megjelennek a sablonok: az "általános öregember", az "általános arisztokrata", az "általános katona", az "általános értelmiségi" stb. Ez leginkább a modorra és a szokásra áll. Mindenki ismeri az "öreg professzor", az "arisztokrata", a "kártevő" stb. viselkedési sablonjait.- 121 -