Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)
IV. fejezet: A látomás megelevenítése
Gondoljunk például a heves vitákra, amikor egy embernek minden áron meg kell győznie egy egész gyűlést. Vagy amikor pl. ketten alkudoznak: az egyik mindenképpen úgy akar eladni, hogy ne kelljen engednie az árhói; a másik vásárolni akar, de semmi szin alatt sem szeretné tulfizetni az árut. Ugyanilyenek a rábeszélés esetei is, amikor valakinek rá kell vennie társát, hogy változtasson életformáján, változtassa meg önmagához vagy egy harmadik személyhez fűződő viszonyát, vegyen részt valamiben stb., stb. 2. A szavakkal megrajzolandó kép, tartalmától függően, rendszerint részekből áll, amelyek viszont ugyancsak még kisebb részekre bonlamak. Az ilyen képet beszéddel ujjáteremteni nem lehet másként, mint azoknak az elemeknek a felhasználásával, amelyekből összetevődik.Ezeknek az elemeknek felelnék meg az elhangzó beszéd egyes szavai. Hogy a megrajzolandó kép érthető és egészében konkrét legyen, olyan szavakkal kell megrajzolni, amelyeknek világos az értelmük és ezeket a szavakat tisztán, kivehetően, értelmesen kell kimondani. A komoly beszédhibában szenvedő ember eltorzítja a szavakat, de ezzel eltorzítja a megrajzolandó kép elemeit is, A szavak összezagyválása, egyes szótagok kihagyása, a szóvégek elnyelése, magánhangzók vagy mássalhangzók kihagyása, zöngés hangok zöngétlennel való felcserélése stb., akarva vagy akaratlanul, szándékosan vagy szándéktalanul a szóval megrajzolandó kép elhomályositásához vezet. Az olyan ember,aki világosan elképzeli magának, amiről beszél, aki biztos benne, hogy az általa rajzolandó képnek megfelelő hatást kell gyakorolnia, akinek valóban érdeke fűződik ehhez a határhoz, tisztán, pontosan és kivehetően mondja ki a szavakat. Pontosnak tart minden hangot, minden szót és minden mondatot, amely a megrajzolandó kép valamely részletét idézi fel.- I5I -:...»
