Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)

III. fejezet. A cselekvés természete és logikája

EçyoB ember élményeiről van szó valamennyi egyéni sajátosságával együtt. Itt derül aztán ki, hogy nem elég, ha a színész mindennapi, általános formában határozza meg az élményeket .

Az emberek élményei végtelenül bonyolultak és végtelenül változatosak? az érzéseket, a lelkiállapotokat, a viszonylatokat kifejező szavak száma pedig ehhez a változatossághoz képest elenyészően csekély. Ezek a szavak mindenki számára tökéletesen érthetők, következésképpen értelmük rendkívül elvont.

kicsit hasonló a helyzet a szineket jelző szavakkal: "vörös", "kék", "sárga" stb. Ezekkel a szavakkal nem lehet pontosan leirni az adott reális szint, azt a bizonyos konkrét vöröset, azt a bizonyos konkrét kéket stb. Amikor kőnk-, rét szineket Írunk le, a viszonylagos pontosságot összehasonlítások révén érjük el. Azt használjuk fel, hogy a mindenki számára ismert objektiv tárgyaknak állandóan ilyen vagy olyan konkrét szinük van. Amikor ezekre a tárgyakra hivatkozunk, ezzel pontosabbá tesszük a "zöld", a "vörös", a "sárga" absztrskt fogalmát;igy keletkezik a "smaragdzöld", a "téglavörös", a "citromsárga" stb.

Az érzések és az élmények természetüknél fogva szubjektivek és ezért nem is lehet állandó objektiv mércéjük. Az emberek ugyan időnként tesznek rá kísérletet, ilyenkor azt mondják, "úgy érezte magát,' mint aki szakadékba zuhant", "halálra rémült" stb., de tökéletesen világos, hogy az élmények ilyen precizirozása csak kis mértékben konkretizálja őket és ez is csak rendkívül éles és viszonylag egyszerű élmények esetében lehetséges.

"Az érzés a lélek meghatározatlan, zavaros területe - irta Hegel -; amit érzünk, az számunkra a legelvontabb egyedi szubjektivitás formájába burkolódzik és ezért az érzések közti különbségek ugyancsak teljesen elvont különbségek, nem pedig magukban a dolgokban található különbségek". Ebből Hegel ezt az általános következtetést vonja le:- 82