Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)

III. fejezet. A cselekvés természete és logikája

az érzésem, hogy közvetlenül látom őket, holott a valóságban eléggé bonyolult utón jutottam el hozzájuk. Amikor ezek a "látomások" (benyomások) összegyűlnek, általános következtetést vonhatom le a megfigyelt ember érdekeiről, jelleméről, Ízléséről, szokásairól, lelkiállapotáról és hangulatáról.

Hogy ez pontosan igy történik, hogy minden emberben megvan bizonyos mértékig a viselkedés "olvasásának" képessége, és hogy végül ez az olvasás a cselekvések általános logikájának segítségével történik - mindezt az a tény bizonyítja, hogy az emberek nemcsak más emberek élményeit, hanem az állatok "élméüyiet" is megértik, az állatok pedig "megértik" az emberek élményeit, már persze abban a mértékben, ahogy egyáltalában lehet arról beszélni, hogy az állatok megértenek vagy átélnek valamit.

Ha lehajlunk, hogy lelvegyünk egy követ, a kutya már tudja, hogy el akarjuk kergetni; ugyanúgy a kutya mozdulataiból látjuk, hogy el akar menekülni vagy ellenkezőleg, meg akar bennünket támadni, lüdunk esetekről, amikor kutyák, lovak, papagályok pontosabban és gyorsabban kitalálják gazdájuk szándékait (céljait), mint gazdájuk jó ismerősei. Itt megint az előbb említett információelmélethez és ekológiához jutottunk el.

Amig az ember megelégszik a másik ember élményeiről alkotott szubjektív benyomásaival, addig nem merül fel benne annak szükségessége, hogy megállapítsa ezeknek a benyomásoknak az objektiv forrásait. Az a meggyőződés alakult ki bennünk, hogy X szerelmes I-ba. Ezt a következtetést egy sereg benyomásból alakítottuk ki, de nem érezzük szükségességét, hogy szétválogassuk, rendszerezzük, összevessük stb. ezeket a benyomásokat. Valaki azonban kétségbevonja állításunkat. Hogyan bizonyíthatjuk be véleményünk megalapozottságát? Felsoroljuk X cselekedeteit, amelyek egyetlen egy célt szolgálnak: tetszeni Y-nak, megnyerni a szivét.- 7ö -