Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)

II. fejezet: A cselekvés a színész művészetében

Amikor Sztanyiszlavszkij bevezette a "fizikai cselekvés" meghatározást, egyáltalán nem egyszerűsítette le a bonyolult pszichikai folyamatokat, hár állandóan a fizikai, izommozgásokkal való egységükben vizsgálta őket.

Azt mondta: "Meg kell tanulnunk, hogy felfogjuk, alakokba öntsük és helyes, hiteles “fizikai cselekvésekben tükrözzük az egész lépcsősort - kezdve a legszokottabb, legegyszerűbb mozgástól a szobában, egészen az önfeláldozás legmagasabb rendű feszültségéig, amikor az ember életét adja hazájáért, barátjáért, egy nagy ügyért."^*

uíost már válaszolhatunk e munka elején feltett kérdéseinkre.

Első kérdés: Hogyan sikerült Sztanyiszlavszkijnak megteremtenie a szinészi művészetről szóló tudományt?

Válasz: Annak eredményéként, hogy tudományos meghatározását adta a szinészi művészet sajátosságának; ez a meghatározás a cselekvés szerepének és helyének meghatározása a szinészi művészetben és a cselekvés objektiv természetének meghatározása.

Második kérdés: Miért sikerült ez éppen Sztanyiszlavszkijnak, éppen a huszadik században, és ezt megelőzőleg hosszú évszázadokon át miért nem létezett a színész művészetével foglalkozó tudomány?

Választ Azért, mert a cselekvés nem engedelmeskedik egyoldalú, metafizikus meghatározásoknak; mert Sztanyiszlavszkij, aki rendező és pedagógus volt, s egész életében a színpadi igazságra törekedett, ezt csak úgy érhette el, ha a szinészi alkotáshoz vezető objektiv utakat is kereste, ennek eredményeként mint materialista és dialektikus elmének kellett tanulmányoznia ezt; azért, mert a huszadik században a materialista tudomány és az élenjáró orosz demokratikus művészet előkészítette a probléma éppen ilyen meglő. &» Sz. Sztanyiszlavszkij: Cikkek, beszédek, beszélgetések, levelek, 249. o. (oroszul)- 53 -