Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)

IV. fejezet: A látomás megelevenítése

szilárdítják a már elért eredményt, ha a partner tudatában a fő csapás hatására létrejött változásokat el kell mélyíteni, tartósakká kell tenni, tovább kell fejleszteni, ellenőrizni kell stb.

A kép szavakkal való megrajzolásának ilyen folyamata nem egyéb, mint részletekről részletre haladó megrajzolás; minden részlet töredékekből, minden töredék mondatokból áll egybe. Hogy az ilyen bonyolult kép értelme világos legyen, minden mondatban kell lennie hangsúlyos szónak, minden részben hangsúlyos mondatnak, minden részletben fő résznek és a kép valamennyi részlete között egy fő részletnek. Akkor tudjuk helyesen ütemekre osztani a beszédet, akkor tudunk egész mondatokat kimondani és kiemelni hangsúlyos szavakat, ha hallhatóvá tudjuk tenni az élő beszédben az Írásjeleket, a pontot, a vesszőt, a pontosvesszőt, a kettőspontot, a három pontot stb.

"A szónak és a beszédnek - mondta Sztanyiszlavszkij - megvan a maga természete, amely minden Írásjelnek megfelelő hangsúlyozást követel." '*

Az Írásjelek hangsúlyozása lehet többé vagy kevésbé energikus, világos, plasztikus. Plasztikusságuktól jelentős mértékben függ világosságuk, a mondatformálás egészének szoborszerüsége. Megjegyzendő, hogy hosszú, bonyolult mondatot nem lehet érthetően kicsiszolni, ha nem tudjuk világosan, plasztikusan visszaadni az Írásjeleket. Azok a színészek, akiknek hiányzik ez a képességük, a hosszú mondatot rendszerint több rövidre szaggatják, ezzel megtörik logikáját s megfosztják beszédüket perspektívájától és értelmétől, de legalábbis megnehezítik a megértését.

Egy sereg tárgy közül nehezebb megtalálni és meglátni a legfontosabbat, és az összes többit az éhhez a legfontosabb tárgyhoz való közelségük szerint besorolni,mint ugyanezt végrehajtani néhány, mondjuk három, négy tárggyal.

17. K. Sz, Sztanyiszlavszkij összes Müvei, 1955. 3« k.

99. o. (oroszul)- 161