Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)

IV. fejezet: A látomás megelevenítése

* y

Rosztockij igy írja le ezt a jelenetet a Ifiivész Színház előadásában; "Amikor a partizánok behozzák az elfogott amerikai katonát és Vaszka Ókorok ,aeg akarja agitálni ezt a kurvát’, és meg akarja magyarázni neki a dolgokat,a szerző Ókorok szövegét megelőzően ezt a szerzői utasítást adja: ’egyszerre csak örömmel hadonászni kezd, magához hívja az amerikait és az arcába üvölti*. A Művész Színház előadásában Batalov alakítása másként festett. A nagyszájú és csibészes Vaszka Ókorok valahogy belülről fegyelmezetté és koncentrálttá változott; nem kiabált, hanem ellenkezőleg, úgy beszélt Leninről,mint a legdrágábbról és legértékesebbről; bensőséges szavának meg kellett találnia az imperialistáktól félrevezetett, katonaruhába bujtatott munkásfiu szivéhez vezető utat... óvatosan két kezébe fogta a katona arcát, lélekkel teli hangon ennyit mondott! *^iuu-u...’ Az amerikai azonban még mindig nem értette meg Vaszkát. Akkor Vaszkának eszébe jutott a legjobb, - az egyetlen szükséges szó és ezt mondta: ’Le-e-enin!* Az amerikai (Maszalszkij játszotta) örvendezve bólintott fejével és megismételte: •Linin, Linin!’ - Vászka Ókorok ’még gyengédebben*, ahogy az előadás egyik kritikája említette, széles tenyerébe fogta az amerikai arcát és szinte suttogva ezt mondta: ’proletariátus!* - és az amerikai katona szeméből ismét együttérzést és egyetértést olvashatott ki".

Az ilyen esetekről mondhatjuk el Majakovszkij szavaival:

Az ilyen szavaktól pattannak fel a koporsók,

Hogy négy tölgyfa lábukon meginduljanak...

Ehhez azonban végletekig telítve, mondhatni túltelítve kell lenniük reális fogalmakkal, látomásokkal.

A színésznek sokkal gyakrabban azért van szüksége a szó tárgyiasitására, hogy a szavak egész seregével, mondattal vagy egy mondataorral kirajzolt teljes képet tárgyiasithasson. Ilyenkor a tárgyiasitás terhe elsősorban a hang- 155 -