Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)
IV. fejezet: A látomás megelevenítése
különleges, semmi mással össze nem hasonlítható hatalma van, A szó segítségével az ember tudata azt is tükrözheti, ami születése előtt néhány száz évvel létezett; azt is, ami többezer kilométerre van tőle; azt ie, ami nincs és nem is volt, de lesz, s méghozzá nemcsak magukban véve a valóság jelenségeit, hanem azok rejtett lényegét, elvont fogalmakat, kategóriákat, e nemcsak azt, ami objektive létezik, hanem azt is, amit a valóban létezőből a képzelet épit fels kigondolt dolgokat, a képzelet játékait. A szónak, mint a megismerés eszközének és a tudatra való ráhatás eszközének hatalma a szóbeli cselekvést a színész rendelkezésére álló cselekvések legkifejezőbbjévé, legértékesebbjévé és legfontosabbjává teszi, amikor a színész a cselekvések logikájának segítségével teremti meg az alakot. Minden ember, tehát a szinpadi alak társadalmi lényege is főként más emberekkel való érintkezés, azaz szavak és szóbeli cselekvések révén tárul fel. Ezért minél tökéletesebben hat szavak segítségével a színész partnerjei tudatéra, annál teljesebben tárja fel az alak lényegét, következésképpen annál erősebb hatást gyakorol a nézők tudatára is. A szóbeli cselekvés jelentősége a színész művészetében egyszerűen felbecsülhetetlen. Ez azonban egyáltalában nem mosta el a cselekvések logikája azón általános törvényszerűségeinek jelentőségét, amelyekről a fentiekben volt szó és amelyek nemcsak a szóbeli cselekvésre, hanem a szótlan cselekvésekre is vonatkoznak. Még ma is előfordul, hogy szembeállítják a szóbeli cselekvést a testi cselekvéssel. Ez abból ered, hogy nem értik meg sem az egyik, sem a másik jellegét, s úgy akarnak a szavakkal operálni, hogy - Pavlov kifejezése szerint - "nem állnak kapcsolatban a valósággal". A szóbeli cselekvés minden sajátszerűsége mellett is csak a cselekvések logikájának elsőrendű fontosságú, külö-
