Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)

III. fejezet. A cselekvés természete és logikája

ügyvéd néhányszor lendületből belevágott a beszél vetésbe, igyekezett magára vonni az általános figyelmet és amikor ez nem sikerült neki, arcán nem annyira sértődöttség, mint inkább meglepődés látszott,

,Mit esznek ezen az állatorvoson? - mintha ez lett volna az arcára írva. - Miért őt hallgatják, ahelyett hogy engem hallgatnának?’

Végezetül is elvesztette hitét, hogy magára vonhatja a figyelmet, elsőnek állt fel és holmi halaszthatatlan ügyeire hivatkozva eltávozott, holott előzőleg egy szót sem szólt róluk.

Visszafelé vezető utón eszembe jutott a három este és a három ember, akikben nem volt semmi különös, de kik mind valahogy különlegesen viselkedtek a többiekhez képest. Elmondtam ezt a megfigyelésemet kocsibeli szomszédomnak. Gúnyosan hunyorított, vidám fekete szemével:- Hogy-hogy semmi különös?- Mondom! - erősködtem. - Sem az egyikben, sem a másikban, sem a harmadikban nem volt az égvilágon semmi különös. De úgy viselkedtek a többiekkel, mintha /lett volna bennük valami.- Hát persze hogy van! - Ezúttal utitársam teljesen őszintén mosolygott. - Ha bennük nem is, de a zsebükben annál inkább. Mind a háromnak tehenei és juhai vannak, pontosabban pénzük ven tehenekben és juhokban. A líceumi professzornak 6000 juha és kétezer tehene van; az orvosnak ugyanannyi tehene, de valamivel kevesebb juha, az ügyvédnek mind a kettőből kétszer annyi, tegyük hozzá, hogy csak kilátásban: apja már régen haldoklik, de sehogy sem akar meghalni. Leülnek az emberrel egy asztalhoz és saját tekintélyük helyett juhaikat és teheneiket vetik be a beszélgetés mérlegébe. Gazdag emberek és megszokták, hogy ez hat, hogy ez többletértéket kölcsönöz nekik a többiek szemében. Mert bármilyen nevetséges is, nálunk kapitalizmus van!"- 125 -