Jersov, Pjotr: A színészi alkotás. I. - Korszerű színház 59-60. (Budapest, 1963)

III. fejezet. A cselekvés természete és logikája

Nocácin:

Hagyja már abba a hülyéskedést! Marx Károly soha életében nem kártyázott. Én mesélj an ezt magának? Hát megérti maga az embert? Magának csak az a fontos, hogy a dolog megfeleljen az előírásoknak és a paragrafusoknak, ó, te tömött aktatáska! Te gemkapocs!

A konkrét cselekvés végrehajtására irányuló lelki mobilizálódást, készséget Sztanyiszlavszkij cselekvésre való felhívásnak nevezte és nagy jelentőséget tulajdonított neki.

Alkalmazkodás a partnerokra való ráhatás céljából - sajátos izommozgisitás, amely csak részben fejeződik ki végrehajtott mozdulatokban, s ezek is rendszerint egészen aprók és finomak, emellett azonban mindig világosan láthatók és érthetők. A felülről alkalmazkodás és az alulról alkalmazkodás azonban semmilyen szempontból sem póz. Ugyanabból a testtartásból lehet alkalmazkodni felülről is, alulról is. A testtartás ugyanaz marad, az izommozgósitás azonban mindegyik esetben más lesz és olyan mozdulatokban fejeződik ki, amelyek közül mindegyik külön-külön alig elkapható, épp hogy észrevehető és nem változtat a testtartás egészén.

8.

Külső,testi oldaláról nézve a felülről alkalmazkodások ellentétesek az alulról alkalmazkodásokkal. Az alulról alkalmazkodó a partner felé húzódik, igyekszik, hogy lehetőleg minél kevesebb fáradságot okozzon partnerének, várni kénytelen és tele van készséggel, hogy elfogadja a partner bármilyen reagálását: egy foghegyről odavetett szót, egy fejbólintást, egy könnyed mozdulatot. Minden pillanatban kész kell lennie a válasszal. Ezért az alulról alkalmazkodás a szó szoros értelmében is alulról való alkalmazkodás. Hogy elkapjuk a partner tekintetét, hogy láthassuk a szemét, alkalmasabb egy kicsit alulról felfelé nézni a partnerre. Ily módon az alulról alkalmazkodás azzal az izom- 120 -