Craig, Gordon: Új színház felé - Korszerű színház 58. (Budapest, 1963)
Kísérőszöveg hat színpadtervhez
gisérŐBzöveg hat szlnpadtervhez I. Imbolygó vén lépcsők Amikor ezt terveztem, valahol London közepén éltem egy kis műteremben és az embereknek még a látását is gyűlöltem, kivéve azokon a napokon, amikor megengedhettem magamnak, hogy autóbusszal utazzam Hampton Courtig. Ez idó tájt egy furcsa mimodrámát Írtam, alakítottam ki, terveztem a színpadképeit és a mozdulatait; a oime Éhség volt. Ugyanebben az időben készítettem elő egy második mimodrámát, amelynek a London címet szántam és ez a terv többek között ehhez készUlt. A drámát sohasem fejeztem be, de arra még emlékszem, hogy valahol Perzsiában vagy Arábiában kezdődött egy meditáló költővel /már ahogyan a Keleten meditálni szoktak/ és egy filozófussal.A költő Blake költője volt, aki a szemein át nézett, a filozófus pedig a szemeivel látott. A költő nem akarta elhinni mindazt, amit a filozófus Londonról mondott neki, ezért elvitték Arábiából, a naptól és az Imbolygó Vén Léposőknél kötöttek ki. Itt azután megmutatták neki, hogy London olyan hely, ahová emberek holt lelkeit viszik és valami nyomorúságos burkolatba, egy rikkanosfiuba vagy egy oipőpuoolóba helyezik el, aztán valami kendőt adnak nekik, némelyiknek, hogy újságot áruljon, némelyiknek, hogy cipőt suvikszoljón, és a dolgukra küldik őket. Emlékszem, ezek mind nagy bárkákban érkeztek meg a barna Themzén, úgy öntötték ki őket, mint szenet a zsákokból, miközben valami alvilági szellem, kipipálva őket egy papírról, a nevüket vagy a számukat kiabálta. Még egy jelenetet Írtam meg, aztán abbahagytam.- 84 -