Craig, Gordon: Új színház felé - Korszerű színház 58. (Budapest, 1963)

Új színház felé

utazott volna olyan gyakran Norvégiába, ugyan ki hallott volna valamit Angliában Ibsenről? Tájon, éppen az utóbbi időben, beszámoltak-e nektlnk az újságok a rögtönzés művé­szetének Hevesi által irányított újjáélesztéséről Olaszor­szágban és Magyarországon? Tud-e valaki Wyspianskiról1^ és iskolájáról? De van-e valaki, aki ne tudna ezeknek az embereknek a harmadrendű imitátorairól? A londoni sajtó hisztérikus lesz, amikor ezekről az imitátorokról számol be, holott a kiadóknak az lenne a kötelessége, hogy meg­bízhatóan tájékoztassanak ezeknek az imitációknak az ere­detijéről./ VégUl, most közölt rajzaim a színházi művészet egyik fázisában folytatott kezdeti és azóta meghaladott törekvé­seimet képviselik.Mint ahogyan A Színház Művészetéről szó­ló könyvemben Írtam, a jövő Színházának művésze cselekvés­ből, színpadképből és hangból alkotja majd mesterműveit.Ez 1905-ben volt és az akkor említett jövő még most is előt­tünk áll és ezért mindenkinek, aki mélyebben tud behatolni a kérdésbe, mint én, még szabad rajta változtatni és bebi­zonyíthatja, hogy másból - valami finomabból és egyszerűb­ből lehet majd alkotni. Azért említem ezt itt meg, hogy mégegyszer felhívjam a figyelmet valamire, amit néhányan, amikor a munkámat emlegetik, elfelejtenek. Azt akarom mon­dani, hogy én a művészetnek nemcsak a "szcenikai” oldalá­val foglalkozom. Emlékeztetni szeretnélek benneteket, hogy világosan megállapítottam: a oselekvés és a hang az a két másik elem, amelyet tanulmány tárgyává tettem.A cselekvést és a hangot nem lehet Írott szóval vagy diagrammákkal kel­lőképpen megragadni, a színpadképet viszont bizonyos mér­tékig igen. Esuttal a színpadképekről szeretnék egyet-aást el­mondani. Stanislav Wyspianskl /1869-1909/, a világhírű klasz­szikus lengyel költő és drámaíró kiemelkedő gyakor­lati színházi vezető is volt.- 76 -

Next

/
Thumbnails
Contents