Piscator, Erwin: A politikai színház - Korszerű színház 56-57. (Budapest, 1963)

A gömbszelet - gömb - színpad

határoztuk azokat a fogalmakat, amelyek aztán tovább alakultak a színdarab folyamatában. - De az 1917-es forradalom sem jelenhetett meg egyszeri-véletlen jelenségként. Tudatosítanunk kellett, hogy egy évszázados fejlődés elkerülhetetlen-szükségszerű eredménye. Szegénység, éhínség, tompultság, elnyomás és vérbefojtott felkelések mindig ismétlődő és mindig emelkedő motívumai - mig végül megszólalnak 1917 győzedelmes harsonái. Ez volt a film-előjáték második része, amely addig a történelmi helyzetig vezetett el, amelyben a színdarab kezdődött. Az utolsó filmkép után - orosz ezredek hiábavaló tömegrohama a Kárpátokban - megnyilt a színpad, az első mondatokhoz szükséges időbeli atmoszférában.

Drámai funkció: a film beleavatkozik a cselekmény menetébe. Jelenet-"pótlék". Ahol a jelenet magyarázattal, párbeszéddel, eseménnyel időt fecsérelne, ott a film néhány gyors képpel megvilágítja a szituációt. Éppen annyit mutatva, amennyi szükséges: fellázadt csapatok - eldobált fegyverek; kitört a forradalom - vörös zászló egy száguldó autón stb.A film a jelenetek között vagy a jelenetek alatt /szimultán/ a színpad és a néző közötti tüllfüggönyön jelenik meg: miközben a cárnő még Basputin szelleméhez könyörög tanácsokért, a forradalmi csapatok már Carszkoje-Szelo felé menetelnek /a Sztarinnij lyeatrban ezen a helyen lovasfutár jött be a megfelelő jelentéssel/. Az egyedi jelenet történelmivé emelkedik. Bz - a maga funkciójában teljesen világos és egyértelmű - filmvetítés egy harmadik kategóriába vezet át, amely a Rasputinban erőteljesebben nyomult előtérbe, mint a Hoppla...-ban és új jelentést nyert.