Piscator, Erwin: A politikai színház - Korszerű színház 56-57. (Budapest, 1963)
A Piscator Színpad megszületése
ház meghódítása közben, szükségszerben, nekem is hasonló utakon kellett járnom, ezek ugyan a mi viszonyaink között nem vezettek sem a színház felemeléséhez általában, sem pedig - legalábbis a mai napig - a szinházépitészet megváltoztatásához, de elvezettek a szinpadi felszerelés radikális átalakításához és ez, összességében, csaknem egyenlő volt a régi dobozforma felrobbantásával. A Proletár Szinház indulásától a Vihar Gottland fölött előadásáig állandóan növekedett - különböző forrásokból táplálkozva - az a törekvésem, hogy megszüntessem a polgári szinpadformákat és helyükbe olyan formát állítsak,amely a nézővel többé már nem mint fiktiv fogalommal, hanem mint eleven erővel számol a színházban. Ezen a tendencián belül - amely eredetében természetesen politikai - helyezkednek el az összes technikai eszközök. És amennyiben ezek az eszközök ma még tisztázatlanul, mesterkélten, tül hangsúlyozottan hatnak, ennek oka csupán ellentmondásuk a régi színházépülettel. A dramaturg-kollektíva Világszemléletemnek megfelel,hogy a feladatokat m ásokkal közösen hajtsam végre, és mindig azon fáradoztam, hogy ennek a szemléletnek szervezett formát találjak.Hiszen a kollektivitást maga a szinház lényege indokolja. Egyetlen más művészeti forma - kivéve az épitőművészetet és a zenekari muzsikát - sem szorul rá annyira a következetesen irányított közösség létezésére, mint a szinház. Már a Volksbühnénél kialakult valami olyasmi, amit az eljövendő kollektívák magjadnak tekinthettünk. Elsősorban a színészek között, akik zömben egy emberként mentek át a Piscator Színpadhoz. De a Volksbühne többi vezető testületében is, különösen a művészeti bizottságban, 77
