Piscator, Erwin: A politikai színház - Korszerű színház 56-57. (Budapest, 1963)

A politikai színház történetéhez

A POLITIKAI SZÍNHEZ TÖRTÉNETÉHEZ

Az a politikai színház, amely vállalkozásaim során minden esetben "életre vergődött",nem a személyes "találmányom" és nem is kizárólag az 1918-as történelmi változás eredménye. Gyökerei visszanyúlnak az előző évszázad végéig. A polgári társadalom szellemi hadállásaiba az idő tájt olyan erők törnek be, amelyek tudatosan vagy akár puszta létükkel is,döntően megváltoztatják és részben meg is semmisitik ezeket a hadállásokat. Ezek az erők két irányból érkeznek: az irodalom és a proletariátus irányából.A metszőpontban új művészi fogalom születik: a naturalizmus és új szinházi forma: a Volksbühne.1*

Sajátos jelenség, milyen későn lép a szervezett munkásság pozitiv viszonyra a színházzal.Felhasználja a polgári társadalom valamennyi megnyilvánulási lehetőségét, megteremti - ha viszonylag szerény keretek között i3 - a saját sajtóját, fellép a parlamentben, benyomul az államgépezetbe. Figyelme a színházat elkerüli.

Mi ennek az oka? Először: az éles politikai és gazdasági harc leköti a proletariátus összes erőit; nem marad szabad ereje kultúrális tényezők harcbavonására. Másodszor - és ez döntőnek látszik -: a 70-80-as évek proletariátusa művészeti kérdésekben még teljesen a polgári nézetek igézete alatt áll. Az egyszerű ember mint hivő, a színházban a "múzsák templomát" látja, ahova csak ferencjóskában és megfelelő, emelkedett lelkiállapotban szabad

1. Volksbühne: A nép színházi kultúrájának kifejleszt se céljából létrehozott közönségsz-.rvezet. Saját színházakkal rendelkezett.

1* A politikai színház