Piscator, Erwin: A politikai színház - Korszerű színház 56-57. (Budapest, 1963)

Kiküszöbölendő hatások

53

3.

A rendező egyáltalán nem lehet pusztán "szolga a mű mellett", mert a mű nem merev és végleges valami, hanem, egyszer a világra jőve, felnő az idővel, patinát kap és áj tudattartalmakat olvaszt magába. A rendezőre hárul tehát a feladat, hogy megtalálja azt a nézőpontot, amelyből kiindulva feltárhatja a drámai alkotás gyökereit. Ez a nézőpont nem lehet kiagyalt és nem választható önkényesen: a rendezőnek csak sikkor sikerül leszögeznie a korszak lényegét formáló erőkkel közös, döntő nézőpontját, ha kora szolgájának és képviselőjének érzi magát.

4.

Nos, milyen lehet ez a nézőpont? Lehet művészileg vagy világszemléletileg meghatározott. Csak az utóbbi esetben találjuk meg azt a kapcsolatot a műalkotáshoz, amely, az egyes eseten túlmenően, kényszerítő érvényű az eljövendő kor hordozói számára. A művészi nézőpont, ezzel szemben, nemcsak külsőleges marad, hanem az önkényes kombinációkban el is kell tűnnie.

5.

Hol kezdődik ez az önkény? A gyengeségünkben. A tisztázatlanságunkban. Az ingadozásunkban, abban, hogy nem ismerjük el mindazt, amit gondolatilag és tapasz-4* A politikai színház