Piscator, Erwin: A politikai színház - Korszerű színház 56-57. (Budapest, 1963)
Kiküszöbölendő hatások
A társadalmi forradalom munkám fokmérője. Belső és szellemi problémákat nem légüres térben kell vitára bocsátani. A vita csak akkor lehet gyümölcsöző, ha célja van, ha a társadalmira irányuló célja van. Jhering joggal állitja előtérbe a közönség szükségletének kérdését. De kikből tevődik össze ez a közönség? A Staatstheaterben a konzervativ-demokratikus és liberális-reakciós sajtó olvasóiból állt. Tapsoltak, fellelkesültek a haramia-sereg rohamán, hogy másnap reggel azt olvassák az újságjaikban "sárbataposták a nemzet legszentebb javait". Mi következik ebből? Ebben az időszakban még alig beszélhetünk olyan közönségről, amely szellemi követelményt állit fel, amely tehát szellemi egységet alkot. A polgári közönség, önmagán belül, olyan szétzilált, olyan ellentmondással teli és felbomlott, hogy szellemi szükségletét már alig lehet mértékül venni. Nem igy a proletariátus. Osztályának töretlen ösztönével választ és elutasít. És éppen ennek a közönségnek - jóllehet nem ült a Staatstheater földszintjén - rendeztem a Haramiákat. Bernhard Diebold^' terjedelmes cikkben /Frankfurter Zeitung 1929. jiíliuB 2./ Jhering kérdőjelét igy alakítja áts "klasszikusok alvása". Diebold a klasszikus drámák aktualizálása ellen foglal állást, és azt javasolja, "tiltsák el öt évre a klasszikusokat - aztán majd epekedünk a klasszikusok után!" Az átszerelés helyett "házikészitményt" követel tőlem, mig "költői" "elő nem jönnek". Véleményem szerint a kérdés nem oldható meg ilyen egyszerű módon. Egy olyan drámairodalom megszületése, amely formájában éo tendenciájában is megfelel ami szinházunknak, folyamat, és fejlődése nem választható el korunk általános társadalmi fejlődésétől. Tartalmak, problémák, de még a formák sem à la carte-dolgok. A szin- 3 3. Bernhard Diebold /lö86-1945/tszínházi kritikus. 4 A politikai szinház 49