Piscator, Erwin: A politikai színház - Korszerű színház 56-57. (Budapest, 1963)

A mesterség

A MESTERSÉG

Hivatásom jellege, a függőség, persze gyakran megakadályozták, hogy műsoromat úgy valósítsam meg,ahogy arra világszemléletem alapján törekedtem. /Azonkívül nehéz dolog következetes és egyben sikeres színdarabokat is találni, még akkor is, ha minden más akadályt elhárítunk - amint ezt a Piscator Színpad évadja bebizonyította./ Ennek ellenére gondosan ügyeltem arra, hogy a színdarabok mégse váljanak engedménnyé a vállalkozás irányába. "Enyém volt a szinpadraállitá8 lehetősége." Persze ezek a művek nem "politikai", hanem "emberi" problémákkal foglalkoztak. A feladat tehát az volt, hogy előtérbe toljam, kidolgozzam a hátteret és ebbe ágyazzam a személyes— -egyedit.Eközben differenciálódtak az eszközök is. Kipróbáltam olyan hatásokat, amelyek a későbbiek folyamán lényegeseknek bizonyultak. A színdarabok a következők voltak: O’Neill: Kabirla holdja alatt. Rehfisch: Ki siratja Juckenackot?. Leonhard: Vitorlák a láthatáron. Paul Zech: A részeg hajó és Makszim Gorkij: Éjjeli menedékhely. Rendezés szempontjából számomra főképp a Vitorlák...*• és A részeg hajó1 2« voltak jelentősek. Az egyikben a kellék /hajó/ önálló funkciót kap, ezáltal a befejezés gyengesége drámailag a színdarab legerősebb pillanatává válik. - A részeg hajóban a vetített kép új megformálást kapott. A környezetet közvetítette, a nagy társadalmi és

1. Rudolf Leonhard: Segel am Horizont.

2. Paul Zech /1881—1953/: expresszionista költő, regény- és dráaairó, Villon— és Rimbaud—fordító említett drámájának eredeti cime: Das trunkene Schiff.