Piscator, Erwin: A politikai színház - Korszerű színház 56-57. (Budapest, 1963)

A proletár színház

termeket, a legutóbbi baksör-iinnepről megmaradt zászlócskáival ás szalagjaival, az elképzelheti, milyen nehézségek között teremtettük itt meg a színház fogalmát.

Elképzelhető, milyen primitívek voltak a díszletek.

De a szinház megváltozott feladatainak megfelelően, ezeknek az egyszerű, gyorsan megfestett vászonfalaknak is megváltozott a jelentőségük.

Az Oroszország napjában volt egy térkép, amely már a földrajzi helyzet alapján is egy csapásra megvilágította a szinhely politikai jelentését.Nem volt ez már egyszerűen csak "diszlet", hanem ugyanakkor társadalmi, politikai-földrajzi vagy gazdasági keresztmetszet is. Résztvett a játékban. Beleavatkozott a színpadi történésbe, valamiféle dramaturgiai elemmé lett. Ezzel egyszersmind új elem lépett be az előadásba: a pedagógiai elem. A szinház többé ne csak érzelmileg hasson a nézőre, ne csak a néző emocionális készenlétére építsen - forduljon teljes tudatossággal az értelméhez. Ne csak emelkedett lelki állapotot, lelkesültséget, elragadtatást sugározzon, hanem adjon felvilágosítást, tudást, ismeretet is.

Eredendően az volt a szándékom, hogy éljünk meg polgári szinészanyag nélkül. Néhány, gondolkodásban hozzánk közelálló,hivatásos szinész kivételével főképp proletárokkal játszottam. Pontosnak tartottam,hogy olyan emberekkel dolgozzam együtt, akiknek, éppen úgy, mint nekem, alkotásuk középpontjában, motorként, a forradalmi mozgalom áll. A proletár színház átfogó eszméjéből kiindulva,döntő súlyt helyeztem egy olyan közösség kialakítására,amely mind emberi-művészi, mind pedig politikai szempontból közösség volt.

A proletár szinház minden munkatársa teljes odaadással é3 önfeláldozással szolgálta az ügyet.Nem a nyereségvágy - a gázsijukról minduntalan mindenkinek le kellett mondania - és nem íb a személyes becsvágy - a közreműködő22