Piscator, Erwin: A politikai színház - Korszerű színház 56-57. (Budapest, 1963)

A proletár színház

19

vágyából előállott - új romantikus, expresszionista és ezekhez hasonló stilusmódokat és problémákat.

Természetesen nem szabad elmulasztanunk az utolsó művészeti korszakok adta új technikai és stílusbeli lehetőségek felhasználását, ameddig az adott célt, nem pedig valami öncélú "művészeti forradalmár" stilust szolgálunk velük.Minden stiluskérdésben irányadó mindig ez legyen: hasznot húz-e belőle a proletár hallgatóság hatalmas köre,illetőleg untatja, vagy polgári eszmékkel megzavarja és fertőzi-e? Forradalmi művészet csak a forradalmár munkásság szelleméből születhet. Ennek a művészetnek a karakterét a tömegek közös munkája,önzetlen harca és világos célú akarata formálja ki. A munkások önfenntartási ösztöne diktálja: amilyen mértékben felszabadítja magát a proletariátus politikailag és gazdaságilag, ugyanolyan mértékben szabadul fel művészileg és kulturálisan is.És e szellemi felszabadulás tendenciájának, az anyagival egybehangzóan, kommunistának kell lennie.

Következésképpen a proletár szinház előtt két elvi feladat áll: az egyik azt jelenti, hogy mint üzem szakit a kapitalista hagyományokkal és a vezetők, szinészek, diszitők meg az összes többi technikai és gazdasági alkalmazott között, valamint ezek összessége és a fogyasztók /vagyis a nézők/ között egyenrangú viszonyt, közös érdeket és kollektiv munkaakaratot teremt. Fokozatosan nélkülözni tudja majd a polgári "hivatásos színészeket" oly módon, hogy színészeit a nézők sorából toborozza,de ezek nem lesznek többé dilettánsok. Hiszen a Proletár Szinház elsőrendű feladata a kommunista gondolat propagálása és elmélyítése, és ez természetesen nem lehet többé egyetlen foglalkozás ügye,hanem egy olyan közösség törekvése, amelyben a nézők ugyanolyan nagy szerepet játszanak, mint a színpad. Mindennek előfeltétele, hogy a szinész teljesen újfajta beállítottsággal fogadja magába az előadandó színdarab témáját.Nem állhat többé közöm-