Dürrenmatt, Friedrich: Színházi problémák - Korszerű színház 55. (Budapest, 1963)

beleütközik, amennyiben újra drámai anyaggá akarja őket változtatni, remélve, hogy ez sikerülni is fog neki: parodizálja őket,azaz tudatosan ellentétbe állitja őket azzal, amivé lettek. így,a paródia aktusával, visszanyeri szabadságát és ezzel az anyagot is, amelyet immár nem lehet megtalálni, csupán kitalálni, mert minden paródia feltételezi a kitalálást. A létező anyagok dramaturgiáját felváltja a kitalált anyagok dramaturgiája. A nevetésben az ember szabadsága nyilvánul meg, a sirásban pedig szükségszerűsége, s nekünk ma a szabadságot kell bizonyítanunk. Planétánk zsarnokait a költők müvei nem hatják meg, gyászdalaik hallatán ásitoznak, hősi énekeiket együgyü meséknek tartják, vallásos költeményeik közben elalszanak, csupán egytől félnek: a gúnyuktól. így lopódzott be a paródia minden műfajba, a regénybe, a drámába, a lirába. Széles területeket hóditott meg a festészetben és a zenében, és a paródiával együtt, fayakran álcázva, az éjszaka leplében beállított a groteszk is. Egyszerre csak köztünk termett.

Am ez a mi minden hájjal megkent korunk ezzel ie megbirkózik és semmivel sem lehet kifogni rajta: a közönséget arra nevelte, hogy a művészetben valami áhitatos, szentséges, patetikus dolgot lásson.A komikum alacsonyabbrendünek, kétesnek, illetlennek számit, csak akkor ismerik el,ha az emberben olyan kannibális jóérzéseket kelt, mint tucatnyi disznóban. De abban a pillanatban, amint a komikumban felismerik a veszély, a leleplezés, az erjesztés, a morál közegét, úgy ejtik el, mint a tüzes vasat, mivel a művészetnek mindent szabad,feltéve ha békében marad.

Nekünk Íróknak sokszor vetik szemünkre,hogy művészetünk nihilista. Mármost manapság természetesen létezik ni- 50 -