Dürrenmatt, Friedrich: Színházi problémák - Korszerű színház 55. (Budapest, 1963)

vest, mint ahogy ezt teszi a görög tragédia is.A művészeiben csak az látható, ami áttekintheti. A mai állam viszont áttekinthetetlenné, anonimmá, bürokratikussá lett, mégpedig nem csupán Moszkvában vagy Washingtonban, hanem már Bernben is.A mai államcselekmények utólagos szat5.rjátékok, amelyek a háttérben lejátszódott, elhallgatott tragédiákat követik. Az igazi reprezentánsok hiányoznak, a tragikus hősöknek nincs nevük. A mai világot jobban vissza lehet adni egy kis sikkasztóval, egy irodistával, vagy egy rendőrrel, mint egy szövetségi tanácsossal vagy szövetségi kancellárral. A művészet, ha egyáltalán emberig jut, már csak az áldozatig jut el, a hatalmasokhoz többé nem tud hozzáférni. Az Antigoné-ügyet Kreon titkárai intézik el. Az állam elvesztette alakját és ahogy a fizika, is már csupán matematikai formulákban tudja visszaadni a világot, úgy az államot is már csak statisztikailag lehet ábrázolni. A mai hatalom talán csak ott válik láthatóvá, ott ölt alakot, ahol robban; az atombombában, ebben a csodálatos gombában, amely előttünk szökik fel és terebélyesedik ezét, makulátlanul, mint a nap, egyesitve magában a tömeggyilkosságot és a szépséget. Az atombombát, amióta elő tudják állitani, ábrázolni többé nem lehet. Előtte csődöt mond minden művészet, amelyet az ember alkotott,mivel őt magát is ember alkotta. Ha két tükör egymásba tükröződik - mindkettő üree marad.

De hát a művészetnek és egyúttal a mai drámairásnak a feladata - amennyiben feladata egyáltalán lehet - az, hogy alakot adjon, konkrétet teremtsen. Ezt mindenekelőtt a komédia tudja megvaléeitani. A tragédia, mint a legszigorúbb műfaj, megformált világot tételez fel; a komédia viszont - amennyiben nem társadalmi komédia, mint Moliérenél - alaktalan, keletkezésben vagy összeomlásban lévő világot. Olyan világot, amely éppen az összecsomagolásnál

42 -