Dürrenmatt, Friedrich: Színházi problémák - Korszerű színház 55. (Budapest, 1963)
zal, amely egykor divatos volt, vagy azzal a - nem egy diezlettervezőnél fellelhető - hajlammal, hogy színpaduk szegénységet árasszon - nem sokat tudok kezdeni. Kétségtelen, a színházban mindenekelőtt a szó a fontos, de éppen ez az: mindenekelőtt. A szó után még sok minden jön, ami szintén a színházhoz tartozik, igy a szertelenség is, és mikor valaki a Miasisippi ur kapcsán mély értelműén azt kérdezte, lehetséges-e egyáltalán négydimenziós szinház - mivel a darabban az egyik szereplő az állóórán keresztül lép a színpadra -, úgy ehhez meg kell jegyeznem, hogy ennél a jelenetnél nem Einsteinre ffondoltam. A mindennapi életben gyakran elszórakoztatna, ha egy társas összejövetel alkalmával, a jelenlévők csodálkozására, az állóórán keresztül léphetnék be a szobába,vjgy az ablakon át lebegve érkezhetnék meg. Hogy mi, ezinpadl szerzők, néha örömmel engedünk utat az ilyen vágyaknak legalább a színházban, ahol mindez lehetséges is, ezt bizonyára a.enki sem tilthatja meg nekünk.Azt a régi vitát, hogy mi volt előbb, a tyuk vagy a tojás, a művészet területére úgy lehetne alkalmazni, hogy vajon a tojást vagy a tyúkot ábrázoljuk-e. azaz: a világot mint lehetőséget, vagy mint kész gazdagságot. A művészeket eszerint úgy lehetne felosztani, mint akik a tojáshoz, vagy a tyúkhoz vonzódnak inkább. Ez a vi-8/ ta létezik, s mikor Alfred Polgar egy Ízben megjegyezte: 7/ lábj. folyt. antifasiszta színházi mozgalomban^ Brecht,Becher, Wangenheim müveihez tervezte a díszleteketj 1333- ban Svájcba menekült és azóta is a Züricher Schauspielhaus vezető szcenográfusa. Dürrenmatt legtöbb müvének ő volt díszlet- s jelmeztervezője. 8// Alfred Polgar /1875-1955/ haladó osztrák Író,drámairó és ezinikritiKUs; a fasizmus elől az USA-ba emigrált, majd 1945-től haláláig Svájcban élt.