Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. II. - Korszerű színház 53-54. (Budapest, 1963)
Borisz Kraszkovszkaja: Színészi önállóság
76 Osztrovszkij Lariszája énekel - ezért énektanárt kerestem. E szerep minden alakítója valamilyen románcot keres és én is ezt kezdtem keresni. így ismerkedtem meg Krucsinyinnal, a cigányzene hires szakértőjével. Krucsinyin megismertetett a birtokában álló hanglemezgyüjteraénynyel és csodálatos gitárkieéretével ő maga ia mindent elénekelt, amire emlékezett és amit szeretett. Milyen kifejezőerő, milyen dallamosság,milyen egyedülálló világ rejlik - nem a "cigányos stílusban", hanem az igazi cigány dalban! Mind mély, mind meggyőző, mind izgató és megrázó - az ember nem is tudja, melyiket válassza. Larisza szerepének irodalmi elemzésénél azonban arra a következtetésre jutottam,hogy Larisza azt és csakis azt a románcot énekelheti, amelyet maga a szerző irt: He kísérts engem hiába. Ez a románc Larisza szerepének vezérmotivuma. És ha megváltoztatnék, ez pontosan annyit jelentene, mintha egy szimfónia vezérmotivumát változtatnék meg. A szerep témája - s mivel Larisza szerepe az egész dráma magja, így tehát uz egész darab témája is - az ember küzdelme önnön emberi méltóságáért. Ebben rejlik a darab aktualitása, ebben rejlik - mondanám én - forradalmi és örök lényege. Az emberi méltóság győzelme nemcsak abban nyilatkozik meg, hogy a környezetében lévő emberek elismerik emberi lényegét, értékét, hanem abban is, hogy az ember győzelmet arat az önmagával, a lelkiismeretével kötött kompromisszum lehetőségével vívott harcba. Larisza önmagával vivott harcának fokozódása következetesen, vörös fonálként húzódik végig az egész darabon: az első felvonásból a másodikba, a másodikból a harmadikba. E harc kulminációs pontja a He kisérts engem hiába eléneklése. Lariszát "kívülről" is próbára teszik: Ogudalova, Knurov,Vozsevatov; de belülről is: Paratov érkezésének hire, és maga Paratov érkezése is próbatétel.
