Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. II. - Korszerű színház 53-54. (Budapest, 1963)
Nyikolaj Alekszejev: A színész és a kor követelményei
69 ben,napjainkban élő hőshöz - és ne tüntessék ki őt együttérző és ugyanakkor lenéző mosollyal, hanem tiszteljék? Hogy szivből, egész lelkűkből tiszteljék? Hogy űröméit a saját örömeinknek tekintsük, bánatát pedig saját fájdalmunknak? Milyen legyen ez a hős? A válasz nagyon terjedelmes lehet. Csupán egy dolgot emlitek: ennek a hősnek emberinek kell lennie. Egyszerűnek. A művészetben az egyszerűség egyáltalán nem azonos a bonyolultság hiányával, a színpadi egyszerűség egyáltalán nem feltételezi az alak emberi tartalmának tehermentesítését, elszegényesitését. Ez ugyanis nem egyszerűség lenne, hanem üresség, lelki szürkeség. Természetesnek és egyszerűnek lenni: azt hiszem, ez a legnehezebb és legvonzóbb feladat az olyan művész számára, aki hősi szerepet alakit. Hogyan lehet ezt elérni? Hol rejlik a titka hősünk e nagy és bölcs egyszerűségének? Azt hiszem, ezt mégis csak a színészeknek kell legjobban tudniuk, elsősorban ők őrzik és viszik tovább azokat a hagyományokat, amelyek több mint 40 esztendővel ezelőtt alakultak ki a szovjet színpadon. ők őrzik és viszik tovább a forradalom katonájának, a kommunistának hősi alakjává történő szinpadi átalakulás bátor és könyörtelenül igaz hagyományait. És a színészek, a rendezők, a kritikusok legbiztosabb forrása és legpontosabb helyreigazitója az élet. Csupán az utóbbi két év eseményeire emlékezzünk: a négy szovjet katonára és az óceánon végrehajtott hőstettükre, emlékezzünk, hogyan viselkedett Jurij Gagarin, az első űrrepülő a vnukovói repülőtéren, a VörÖB téren, a sajtóértekezleten. Emlékezzünk, milyen természetesen, szerényen, milyen nyugodt méltósággal viselkedett. 5* A színész művészete ma II.
