Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. II. - Korszerű színház 53-54. (Budapest, 1963)
Nyikolaj Alekszejev: A színész és a kor követelményei
55 a színházakban nyíltan megvitatnák a kritikai cikkeket és ezekre a vitákra meghívnák a cikkírókat is. Krimova, Poljakova, Zalezsszkij, Kuznyecova és más kritikusok jöjjenek el hozzánk a színházba, találkozzanak az együttessel, így jobban megérthetjük egymást. Ez lökést ad az előadások további tökéleteaitéséhez. Arra kell törekednünk, hogy a színház megvilágítsa a jövőbe vezető utat, hogy a színház,a színész jelentse azt a magaslatot, amelynek színvonalára a néző fel akar nőni, amelyet utol akar érni. Pedig most még elmaradunk a tömegek mögött, elmaradunk viharosan gyors fejlődésüktől. a Gorkij- és a Csehov-darabok Művész 3zinház-i előadásai annak idején felvetették az élet nagy kérdéseit és bepillantást engedtek a jövőbe. Kacsalov, Sztanyiszlavazkij, Syemirovies-üancaenko, Leonyidov sajátos, követésre méltó példák voltak. Most pedig rai a helyzet a színészeknek, mint olyan embereknek a nevelésével, akik példaképek lehetnének? Azt hiszem, hogy ezen a téren is elmaradunk a kor követelményei mögött. *z egyik legfontosabb feladat,amit a párt most elénk tűz: az ember kommunista nevelése, a jövendő társadalom tagjának páratlanul magas kulturális színvonalon álló embernek kell lennie nemcsak a tudományos és technikai ismeretek tekintetében,hanem a különleges lelki kifinomultság értelmében, a magas színvonalú etika, a fejlett szépérzék értelmében is. Minél közelebb kerülünk a kommunizmushoz, annál fontosabbakká válnak számunkra az etikai és az esztétikai nevelés kérdései. Sbben a viszonylatban újra érvényesekké váltak Tolsztoj és Dosztojevszkij nemes felhívásai: az erkölcsi tökéletesedésre kell összpontosítani a figyelmet, arra,hogy kialakítsuk magunkban a nagyfokú lelkiismeretességet, az emberek iránti szeretetet. Gorkij, Csehov, Dosztojevszkij, Tolsztoj müvei támogatják azt a törekvést, hogy az ifjúságban ki kell fejleszteni a
