Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. II. - Korszerű színház 53-54. (Budapest, 1963)

Nyina Mamajeva: Színészi boldogság

Nyina Mamajeva:

SZÍNÉSZI boldogság

Gyakran hallom: "Boldog vagy, könnyű a sorsod. Még te panaszkodol?"

Ée igaz, könnyű sorsom van. Nem kellett egyik színháztól a másik színházba átmennem, sem egyik városból a másikba, soha nem halmoztak túl munkával, sokat játszottam és eljátszhattam szinte minden olyan szerepet, amelyről álmodoztam. Jó tanítóim és csodálatos pedagógusaim voltak.

Hát mindez együttvéve nem boldogság?

De valahogy mindig kényelmetlenül érzem magam, amikor a jő dolgomról beszélnek, mintha ebben az értékelésben valami helytelen, igazságtalan, csalóka felfogás volna a művész igazi boldogságáról. Az utóbbi években ez az elégületlenség egyre növekszik, fokozódik bennem és mind gyakrabban próbálom elemezni magamban.

Úgy érzem, már értem bizonyos okait.És ha elhatároztam, hogy cikket irok a Tyeatrba, csak azért tettem, mert érzésem szerint az engem izgató kérdések másokat is izgatnak. Előfordulhat, hogy azok közül, akik olvassák, egyesek azt fogják gondolni: én is igy vagyok, velem is ez történik. Mert én úgy képzelem, hogy a vitának nemcsak az a célja, hogy vitatkozzunk, hanem az is, hogy kialakítsuk a művészi és emberi szolidaritást, közösséget.

Ha évről évre végigtekintem nem is olyan nagyon hoszszu színészi pályafutásomat, most úgy érzem, igazán boldog csak nagyon régen voltam, még a háború előtt, Novo-