Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. II. - Korszerű színház 53-54. (Budapest, 1963)

Georgij Gegecskori: A színésznek - az alkotó szerepét!

25

vetni, hogy a társulatnál több mint hatvan színész van éa hová jutunk, ha mindegyikük szerepet kezd válogatni. Ez persze igaz, de hiszen szinte minden színházban arra törekszenek a rendezők, hogy az ő rendezéseikben azokat a színészeket foglalkoztassák,akiknek tehetségében hisznek! Ennek ellenére jóformán egyetlen rendező sem törődik a színész szakmai fejlődésével. Csak az jár az eszében,hogy ez és ez a színész kell neki erre a szerepre /kevés az idő, hasonló szerepekben már voltak sikerei, önállóan íb tud dolgozni stb./. Egyszóval a rendezőnek szüksége van a színészre. Arra azonban már senki sem gondol, hogy vajon ennek a színésznek /aki az előző produkcióban szinte ugyanilyen szerepet játszott!/ minden pihenő nélkül, ugyanabban a műfajban, ugyanolyan jellegű szerepet kell játszania. Következésképpen a színész mechanikusan átmegy egyik produkcióból a másikba, ismétli önmagát, sablonossá válik és fokozatosan elveszti művészi érdekességét.Vagyis tovább nem lesz szükség rá a színházban.

Szeretném emlékeztetni a szinház vezetőit és a rendezőket, hogy mindaddig amig a színpadon él, még ősöreg korában is tapintatos, szeretetteljes és pedagógusi magatartásra tart igényt a színész. Hiszen a színész művészi természete bonyolult,élő gépezet. Óvatosan kell vele bánni. Ez egyaránt vonatkozik a vezető, hires és a nem vezető, kevéssé ismert színészekre.Mert a nem vezető szinteznek is meglehet a maga témája, helye és szava. Meg kell állapítani minden színész művészi képességeit, mindegyiknek meg kell találni a megfelelő helyet és gondoskodni kell fejlődéséről.

Ami a fiatal szinészek nevelését illeti a színházban, erről tökéletesen megfeledkeztek. Könnyű emlékeztetni

Sztanyiszlavszkij és Kyemirovics-Dancsenko viszonyára a fiatalokhoz vagy felemlíteni Vahtangov példáját.Annál nehezebb volna ilyen példát a mai vezető rendezők művészi