Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. II. - Korszerű színház 53-54. (Budapest, 1963)

Georgij Gegecskori: A színésznek - az alkotó szerepét!

16

zán korszerű előadás aem. Következésképpen nem teremtettük meg grúz kortársunk művészileg teljes értékű alakját.

Az az érzésem, itt kell keresni a mai szinészi művészet fájó kérdéseinek gyökereit.

...Uj darab olvasópróbája készül a színházban. Mindenki izgatott: munkát, szerepet várnak. A szerző érdekes, mindenkit izgató témát, gondolatot vet fel... De ó jaj, a darabban kevés az életszerű, mindent irodalmiasan fejez ki - szavakban, amelyeket nem cselékvés szül és nem ez tételez fel.Mindezek ellenére elfogadjuk ezt a gyakorlatban élettelen darabot /helyesebben nem is darabot, hanem csak gondolatot, témát/ - és kínosan keresgélni kezdjük az eseményeket, a cselekvéseket, az életbeli indokokat, mert ezek nélkül nem lehet bemutatni és eljátszani egy darabot, az eredmény: balsiker, bukás. Megbírálják a színházat: azt mondják, a szerzőnek érdekes gondolata volt, a színház azonban nem tudta a színpadon megoldani. Megbírálják a színészeket: valóban tudásuk alatt játszanak. Mennyi munkát és idegerőt használtunk el hiába, hány álmatlan éjjel veszett el semmiért!

Előre persze nehéz meghatározni egy előadás sikerét vagy bukását, de ha már eleve tudjuk, hogy a darab dramaturgiailag gyenge, azt is tudhatjuk, hogy a bukás nemcsak lehetséges, hanem szinte teljesen bizonyos.

Gyakran azt mondják,hogy a darabot a színházban kell Írni. Lehetséges, hogy száz eset közül egyben ez a munkamódszer valóban igazi eredményt hoz. Hendszerint azonban a drámai müvek megalkotásának ez az útja, úgy gondolom, nemcsak hogy helytelen, hanem lehetetlen is.Mindjárt megmondom, miért. Teljes értékű műalkotást csak igazi művész alkothat, olyan szerző, olyan drámairó, aki nem azért ir, mert erre a színháznak, a színészeknek, a kritikusoknak szükségük van, hanem azért, mert egyszerűen nem birja ki,