Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. II. - Korszerű színház 53-54. (Budapest, 1963)
Alekszej Popov: Életünk ügye
115 À mai szovjet drámairás - sajnos - gyengén irányítja a korszerű színészi játékstílus keresését. A színházat mindig a drámairodalom alakítja. A színészt és játékstílusát azok a darabok formálják, amelyekben a színész játszik, az önállóság minden lehetősége ellenére a színész fejlődése teljes mértékben a drámairástól függ. Természetesen igen nagyok a színész lehetőségei a darab fejlesztésében, hibáinak fokozásában, sőt leküzdésében is. De ezek a lehetőségek távolról sem korlátlanok. Emellett a színészt feltétlenül szegényebbé teszi az olyan munka, amely kizárólag a drámairás tökéletlenségeinek leküzdéséből áll. a színész és a drámairó konfliktusa nem normális jelenség a mi hivatásunkban, pedig figyeljék csak meg, hogy ez a jelenség nálunk már mindennapivá,megszokottá vált! Ilyen értelemben egy említésre méltó cikk jelent meg a vita során: Vlagyimírova: A varázsszőnyeg cimü cikke. A kritikust őszinte örömmel tölti el nagy színészeink, Gribov, Platt, Szverdlin és a többiek sikerei. Ez a cikk a színművészet mestereinek sikereiről, erejéről és hatalmas lehetőségeiről szól. De milyen szomorú képet tár elénk, ha mint kívülállók vizsgáljuk ezt a cikket. A kritikus lelkiismeretesen, a színészek iránti szeretettől eltelve, a színészek sikerei felett lelkesedve állapítja meg színjátszó művészetünk helyzetének nem normális, természetellenes voltát. Nem a színész táplálkozik a drámairodalomból, hanem maga kénytelen táplálni azt - igazolni azt,amit semmiképpen nem lehet igazolni, logikát keresni abban, ami logikátlan, kibontakoztatni, fejleszteni az ügyetlen utalást, átértelmezni,összefoglalni, egyszóval olyan anyagból kell 4.
