Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. II. - Korszerű színház 53-54. (Budapest, 1963)

Alekszej Popov: Életünk ügye

104

ről. De ennek ellenére van különbség - az életben is és a színházban is. 5 ha már van különbség, ez annyit Jelent, hogy van konfliktus is, és itt azután nem szabad semmit sem leegyszerűsítenünk, nem szabad arra törekednünk, hogy sima, egyenletes, békés folyamatnak tüntessük fel a történelem előrehaladását, az emberi pszichológia fejlődését. Ezt a belső konfliktusos Jelleget, amiről szó van, mindenütt érzem, kezdve a Színművészeti Főiskolán tartott óráimtól,- bár szeretem tanítványaimat és úgy tűnik, ők is tisztelnek engem. Sok vonatkozásban más szemmel nézzük a dolgokat és nem mindig tudunk könnyen megegyezésre Jutni. Elmondták nekem, hogy sok köztiszteletben álló szinház belső életét mennyire megnehezítik a fiatalok és az öregek közötti konfliktusok. De ez nem baj! Ez mindig igy volt és igy is lesz, ez csupán egy dolog tanúbizonysága, a fejlődésé. Társadalmunkban pedig mindig az fog győzedelmeskedni, ami élenjár, ami uj.

Beszélgetéseink során gyakran használunk egy szót, egy meghatározást,amely negativ értelemben alkalmazva sok kárt okozhat. Ez a sző: "szembeállitás".

"Nem kell egymással szembeállítani az apákat és a gyermekeket!", "Rém kell szembeállítani egyik művészt a másikkal!", "Nem kell szembeállítani egyik színházat a másikkal! stb., stb.

De akár szembeállítjuk őket szavakban, akár nem, ez semmit sem változtat - az életben is vannak különbségek, ellentétek,kontrasztok. Sőt ón ezt igy mondanám: az egész élet, igy a művészet és a szinház is, csupa-csupa ellentétből áll. Ez engem személyesen nem tesz pesszimistává, mert ez számomra természetesnek tűnik.

Hogyan lehet megoldani ezt a konfliktust? Nem akarom megjósolni, hogy az élet miként fogja megoldani, de véleményem szerint megfelelő alap van e konfliktus megoldásához - megfelelő erkölcsi, politikai és művészi alap. Ez