Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. I. - Korszerű színház 51-52. (Budapest, 1963)

Vaszilij Orlov: A hagyomány arculata

láspontból kiindulva Íródott volna meg, mondjuk, a Művész Színház elveivel valamilyen más színházat állitott volna szembe, nagy örömmel álltam volna ki színházunk védelmében. De hiszen olyan ember irta, aki nyilvánvalóan a Művész Színházhoz tartozik minden ídegszálával, ugyanabból az alapból nőtt ki kritikussá, amelyből én színésszé. És érzem, hogy Ugyanúgy izgul a Művész Színházért, mint én. Ezért Poljakova álláspontja kedvesebb a számomra, mint színházunk bukásainak bármiféle védelme. Az elveket kell védelmezni. De a betegségeket védelmezni mire jó? A betegségeket gyógyítani kell. Elemzéssel fel kell tárni őket és meg kell keresni az orvosságot. Ki volna a véleményünk arról az orvosról, aki önzésből,attól való félelmében, hogy elveszti az állását vagy a tekintélyét, azt kezdené bizonygatni, hogy betege egészséges? A színház szervezetéért Ugyanúgy kell harcolni, mint az ember egészségéért, és betegségeit gyűlölni kell. Gyűlölni és gyógyítani.

Bizonyos vonatkozásokban még élesebben vetném fel a kérdést, mint Poljakova. Nyilván azért, mert olyan dologról van szó, amellyel egész boldogságom, minden idegszálam egybekapcsolódik. A kritikusnak könnyebb. Poljakova ma a Művész Színházról irt cikket, holnap valami másról irhát. Én azonban világéletemben a Művész Színházban játszottam és örökre összekötöttem vele a sorsomat. így hát nem könnyű a dolgom, amikor mindezt leirom, elismerem a kritika jogosságát és igyekszem eligazodni a hibák között, amelyekben nyilván nekem is részem van, mint az együttes tagjának.

ügy alakultak a körülmények, hogy jelenleg a kritikus számára leginkább hagyományaink fonákja vált szembeötlővé. Számomra maguk a hagyományok különösen értékesek, ahogy én értelmezem őket, ahogy a vérembe mentek át.Azért is adtam azt a elmet cikkemnek: A hagyomány arculata.