Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. I. - Korszerű színház 51-52. (Budapest, 1963)
J. Poljakova: A hagyomány fonákja
72 bemutatója. A darabban egybeolvad a hőségtől fulladozó föld és a haszontalanul elpusztuló női élet, a természet örökös termékenysége és a meggyilkolt emberi érzések levegője. Mindez elválaszthatatlan a spanyol falu sűrítetten hiteles mindennapi életétől, amelyet a szerző ugyanolyan tárgyismerettel ir le, mint Tolsztoj a paraszti életet A sötétség hatalmában. Amikor azonban a Kis Szinház bemutatta A sötétség hatalmábant, a rendező és a színészek túllépték ennek a mindennapi életnek a határait és a darab meglepően költői átértékeléséhez jutottak el. A Sztanyiszlavszkij Szinház Bernards háza-előadásában az öregasszony sok lányát játszó színésznők lelkiismeretesen visszaadják minden egyes jelenet hétköznapi igazságát, az anyai házban elzárt leányok unalmát, gyűlöletét, marakodását, egymás elleni árulkodását, veszekedéseit. A vénlányoknak emögött az igazsága mögött, az öregedő rágalmazók, pletykafészkek és hisztérikák gondosan kidolgozott alakjai mögött azonban elvész a gondolat az élet - sóvárgásról és az igazi életre való természetes jogról - pedig ez a téma hatja át az egész darabot és határozza meg kicsengését... Nyilvánvaló, hogy a Bernards háza előadásáért közvetlenül nem felelős a Művész Szinház... A "schillerizmus" rutinja,a Sanyarovok és a Szmelszkijk rutinja manapság ritkán fenyegeti a színházakat. Más fenyegeti őket, az, amit Sztanyiszlavszkij "csehovizmusnak" nevezett: a mindennapiság erőszaka, amely megöli a gondolatot és a költészetet. Ez a veszély a legnyiltabban és a legijesztőbben a Művész Szinház legutóbbi Sirályelőadásában nyilatkozott meg. ügy érzem, ez a rendezés végtelenül messzebb van Nyemirovies-Danesenke zseniális Három nővér-előadásától. mint a forradalom előtti Csehov-bemutatók. A Sirály szereplői nagyon történelmiek, még szinte hangsúlyozzák is ezt a történelmiséget. Hidegen szemlél-
