Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. I. - Korszerű színház 51-52. (Budapest, 1963)
J. Poljakova: A hagyomány fonákja
61 J. Poljakova: A HAGYOMÁNY FONÁKJA 1. Az igazságtól az igazságocskáig Pél évszázaddal ezelőtt a Görbe Tükör Színház kis színpadán a kacagástól fulladozó nézők tapsa közben haldokolt a sivatagban Vampuka,1' a hires afrikai királylány. Vőlegénye a nézőtér felé fordulva, nagy igyekezettel énekelte: "ó, hol vegyek egy pohár vizet?" Néhány barnára festett ember pedig színfaltól színfalig rohangálva a fejvesztett etiopiai hadsereget példázta. A paródia célzata gyilkosán pontos volt. Az afrikai királylány neve szállóigévé lett. Az ő halála előtt igy mondták: "operai sablon", utána már rövidebb lett a meghatározás: "Vampuka". Igaz, véglegesen nem sikerült eltemetni a "vampukát". Kivételesen életerősnek bizonyult. És mostanában is fel-fel tűnik előttünk a kikent-kifent Faust képében, vagy a domború mellű Ványáéban, aki kényelmesen hangoztatja a kolostor kapujánál: "Szegény lovam a mezőn elesett, én ide futva értem el..." ' A Vampuka c. operaparódiát /V. Erenberg szövege és zenéje, Ungern rendezése/ éveken keresztül óriási sikerrel adták Pétervárott. A paródia az akkor divatos operai azinjátszó-sablonokat gúnyolta és azóta a szovjet szinházi szóhasználatban a vampuka a nevetséges ripacskodás, kulisezahasogatás jelölője.
